Merre tovább? Mit kezdjek magammal? (19/F)

Szoftverfejlesztő OKJ képzésre járok és nem hiszem, hogy ez lenne a jövőm.

Nem tudom mit kellene tennem. Én először szakácsnak akartam menni, de az anyám lebeszélt róla, mert a munkatársának a fia szakácsnak tanult és most nem talál munkát. Végül ugye "Mit is veszhetnék, úgy sincs jobb ötletem.." alapon beestem szoftverfejlesztőnek. Viszont tudom, hogy OKJ képzésen az ilyen képzések mit sem érnek mivel felületes az egész, maximum olyanoknak jó akik tovább mennek egyetemre.

Fejembe vettem, hogy jövőre újra érettségizek matekból és infóból (mivel a mostani érettségim csupa kettes lett) és villamosmérnöki szakra mennék tanulni. Viszont a röghözkötés és ez ebből adódó kilátástalanság teljesen eltántorít.

Tudni kell rólam, hogy jelenleg fogyózom mivel nagyon kövér vagyok és a kövérség rátelepszik az egész életemre. Nincsenek barátaim és a jelen körülmények között -tehát amíg le nem fogyok addig- ezzel nem is szeretnék foglalkozni.

Azt hittem, hogy OKJ képzésen egy kicsit kiereszthetek és új embereket ismerhetek meg akikkel legalább iskolaidőben hülyéskedhetünk. Erre mintha cseberből vederbe kerültem volna, és arra kellett rájönnöm, hogy a többség ugyan olyan "fapofa" mint én. Mindenki csak azzal beszélget akit régebbről ismer.

Vidéken élek és a napjaim utazással telnek, kb. napi 3-4 órát utazom.

Sokáig külföldre szerettem volna (Angliába), de nem tudok angolul.

Annyi mindent szeretnék, de még sincs egyetlen egy stabil pont ami motivációt adnia így végül sohasem kezdek bele semmibe.

Mindennap ilyen nyomottan kelek és fekszem le. Reggeltől estig azon agyalok, hogy mit kellene tennem és, hogy miért kell ilyen szánalmasnak lennem.

Amikor meglátok a korosztályomból való embereket akik vékonyak és jól néznek ki, vagy egy szép lányt rögtön elkezdek irigykedni és arra gondolok, hogy nekem is olyannak kellene lennem. Csajoznom kéne és hétvégente eljárni haverokkal. Ilyenkor mindig a szüleimet hibáztatom, hogy nem neveltek rendesen és hagytak elhízni és, hogy még most sem segítenek semmiben.

Szeretnék minél előbb elköltözni innen vidékről, csak sajnos nincs pénzem.

Mit kellene tennem? Hogy állítsak fontossági sorrendet? Hogy csökkentsem a feszültséget ami bennem kavarog?

Hiányérzetem van, mert egyszerűen kimaradtam eddig mindenből. Nem tudom mi érdekel igazán.

Az egész zsongás elveszi a kedvemet mindentől, a kilátástalanság pedig még rátesz egy lapáttal.

Mi merre hány méter?

Túl komolyan veszem? Csak egyszerűen lusta volnék és mind ez csak általam szült kifogások amiket már jól bebeszéltem magamnak vagy valós problémák?

Értitek egyáltalán?