Mit kezdjek magammal?

Ismerős a helyzeted. Én ezt, anno a szülői befolyás alól kikerülve, lázadással kompenzáltam. Lázadtam a világ ellen, az eszmék ellen, az emberek ellen, magam ellen. Alkoholista is voltam, mivel időközben nem javultak a dolgok. Persze már nem is érdekelt, hogy javulni fog-e, semmibe vettem magam és úgymond "ökörködtem". Persze volt némi egocentrikusság bennem, próbáltam nem teljesen tönkretenni magam, és mélyen belül azért felelősséget is éreztem a szüleim iránt, a kevés barátom iránt akikről azért tudtam hogy szeretnek. De az igazat megvallva, sosem voltam olyan ember akit megértenek, néhányan kezdték kapizsgálni hogy mire megy ki a lázadás dolog, persze nyíltan nem vallottam be senkinek. Mindenkinek a szemébe mondtam azt, ami frusztrált benne, kezdtem gátlástalan személyiséggé válni. De valahogy ez elmúlt, amikor elértem arra a pontra, hogy már napi szinten az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott, nem volt szerencsém a tanulásban, munkában, szerelemben, szórakozásban átestem a holt ponton. Nem akartam tovább erőltetni (persze továbbra is jól esett volna a siker érzése), elkezdtem magamra fókuszálni. Ami engem érdekel, amit meg akarok valósítani azért igyekszem tenni. Alapjáraton egy lusta ember vagyok, de ami VALÓBAN érdekel, azért bele adok apait-anyait. Dokik nélkül ismertem fel a betegségem, habár még mindig küzdök vele, a napjaim nagyobb százaléka derűsebben telik. Mai napig senki nem tudja, mennyire igazán nyomorult voltam lelkileg azalatt a sok év alatt. De mint írtam, a holt ponton átestem: vagy véget vetek magamnak, vagy teljesen másban keresem a boldogságot mint eddig. Most is akaratos vagyok, még mindig megvannak a belső frusztrációm, de már egyre jobban tekintek kifele, és kezdem megismerni önmagam.

Őszintén szólva, az, hogy ilyen vagy, nem feltétlenül rossz. Jobban reagálsz a külső világ ingerei érzelmi szinten mint a többi ember, és ez természetesen megvisel. Kezdj el olyan dolgokat csinálni amit tényleg szeretnél és érdekel, még ha az a többi "átlagos" ember szemében furának is tűnhet. Lehet hülyének fognak tartani, vagy csak kiröhögnek de azért mert nem értik hogy te ebben örömödet leled. Vagy csak kicsit irigykednek hogy ők nem képesek így próbálkozni az önmegvalósítással (mert az fura...), és ez nekik fáj, ezért gúnyolnak. Nem kell mindenkire haragudni, igen vannak sz*r dolgok az életben, a világban, sok a sz*r ember és a sz*r helyzet. De egy életed van, végülis mindegy mit kezdesz vele, ez az egy esélyed adatott meg, utána úgyse bánkódsz már. Nem könnyű megismerni önmagad és kitekinteni a világra tiszta szívvel, de nem lehetetlen elérni. Én is próbálkozom, néha nem sikerül, akkor azt mondom LESZ@ROM! De aztán elmúlik a rossz kedv, és megint találok valamit amiben el tudok mélyülni. Aztán ha majd változik a világképed, egyre pozitivabb leszel önmagaddal és a világgal szemben is, akkor az emberek azt is furcsállni fogják, érdekelni kezded őket, hogy te miért vagy ilyen felszabadult, miért teszed azt ami neked örömet okoz? Találhatsz azonos érdeklődésű embereket is ha beleásod magad valami témába, és akkor már lesz valaki körülötted. A boldogságot nem erőltetni kell, csak elengedni magad, tenni amit jónak látsz és ami nincs a lelkiismereted ellen és akkor a boldogság egyre gyakrabban fog bekopogtatni a fejedbe. Jó ez nyálasra sikeredett, na de a lényege szerintem ez :D

Remélem segítettem, ha van még kérdés, írhatsz privátot. Üdv.

Nem antiszociális vagy, hanem szociális fóbiás!

Ennek fényében teljesen normális az önbizalomhiány és a depresszió...

Keress kötött dolgokat, de olyat, amit szeretnél (és vannak társaid, fiúk-lányok egyaránt)... hobbi, sport, tanfolyam, szakkör, akármi!!! De főleg a sport!

És próbálj meg ismerkedni! Hajráá!! :)

Vagy akár megpróbálhatnál valami nyári munkára elmenni! Olyan helyre, ahol beszélned kell az emberekkel... pl fagyit árulni! :)

A boldogság nagyrészt fejben dől el, azaz másként kell gondolkodnod!

Fogadd el, hogy céllal születünk le a Földre, azaz okkal vagy itt, tehát értékes vagy!

Manhertz Józsefnek keresd az oldalát!

Konfliktuskerülés: Sosem próbáltál meg kiállni magadért? Ha hagyod, akkor mindig bántani fognak. Bemásolom az egyik válaszomat:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__egyeb-kerdesek__4685..

Nincs mitől félned, nyugi, nem fogsz megsérülni, ha kiállsz magadért, semmi bajod nem lesz. Nincs mitől félni, csak mondd ki. Ha azt gondolod nem fog menni, akkor próbáld először tükör előtt magadnak, ha saját magad szemébe nem megy, máséba sem fog menni.