El fog ez múlni valaha? (bővebben lent)

A problémám a következő: Vannak olyan napok, mikor teljesen vidám, nyílt, reménnyel teli vagyok, ezek a napok nagyon jók szoktak lenni, mert sokat beszélgetünk + hülyülünk a suliban, és úgy érzem, ez az igazi énem. Viszont mostanában egyre többször vannak olyan napjaim, mikor...úgymond lehangolt vagyok, az emberek mintha észre sem vennének, és ez persze megpecsételi a kedvemet, teljesen bezárkózom, nincs kedvem semmihez, csak a nap végét várom, hogy mikor mehetek már haza...ilyenkor úgy érzem, nem vagyok elég kedves/vicces/jófej ahhoz, hogy barátkozzanak velem az emberek, és hogy teljesen egyedül vagyok ezen a világon. Aztán mikor visszatérnek a jó napok, akkor megint úgy érzem, hogy olyan szép az élet és olyan sok barátom van és szeretem magamat + a környezetemet.

Nem tudom, mi alapján változik ez, a baj éppen az, hogy ezek rossz napok, nem csak rossz percek vagy órák. Egyik nap szuperül érzem magam, aztán másnap a béka segge alatt vagyok kb. és senkivel nem beszélek, csak a legjobb barátaimmal. Van úgy, hogy mondjuk 3 napig kicsattanok az energiától, meg életkedvtől, de aztán az utána következő 2 nap valahogy elromlik.

Tudom, hogy magamon kell változtatni, és próbálok is, mikor jó napom van, mindig úgy érzem ,a holnap és holnapután is jó lesz, de aztán másnap felkelek, és semmi sem maradt az optimizmusomból.

El fog ez valaha múlni?

És mi lesz, ha lassan felülkerekednek rajtam a 'rossz napok', és egyszerűen elszáll az igazi, vidám énem?? Úgy érzem, 2 énem van, és a jót kezdi elnyomni a rossz, és legtöbbször ez ellen semmit nem tudok tenni : -/

Lehet, hogy valami komoly bajom van?? Vagy ez csak amolyan kamaszkori 'depresszió'?

L/15