A depresszió legyőzése hazugság?

Rövidre fognám: Egy ideje már észrevettem, hogy az az adós és ritkán kapós ember vagyok, aki sokat ad, de keveset kap. Talán közre játszik az is, hogy már 4 hónapja szerelmes vagyok egy lányba, de emellett maximalistának is tartom magam, és, ha valami nem sikerül, akkor azon nagyon össze tudok törni. Küzdősportot űzök, judozom, már 4 éve kemény erőfeszítésekkel, évente 1-2 edzés kihagyással, és elég rendesen próbálok izzadni is edzéseken. A baj az, hogy már 4 éve nem nyertem semmit. Nem az éremre és a helyezésre hajtok, de egyszerűen félek a veszteségtől, és ugye ez az önbizalmam is rendesen leveszi, ennek következtében a szimpátiámnak sem mondhatom el, nem is merem elmondani neki, hogy mit érzek iránta. A szüleimmel nem ápolok valami jó kapcsolatot, amikor csak tehetem kerülöm őket, csinálják az ő dolgukat én is az enyémet. Edzés mellett itthon szabadidőmben kreatív munkákkal próbálom lekötni magam/elterelni a figyelmem, versírás, rajzolás, illetve programozást tanulok. Szeretek utánanézni a dolgoknak, ezért a google segítségével utána néztem a depresszió leküzdésének, de mindenhol csak azt tömik az ember fejébe és azt próbálják elhitetni vele, hogy nincs egyedül, az élet szar és állja a pofonokat, akármennyit is kap, egyszer jutalma is lesz. Akkor kérdem én, ennyi edzés mellett (heti 3x1,5 óra edzés judo, de birkózásra is járok, ami még + heti 2x1,5 óra, valamint hétvégenként futok 10-15km-et a városban, illetve minden edzés végén erősítek, egyelőre még csak 200 hátizom és felülés, és 80 fekvő, de később emelem, ez folyik már 4 éve, a birkózást pár hete tettem hozzá), miért van az, hogy állandóan csak veszítek? A tanulás az iskolában egyre rosszabb, nehezebb, kitűnő tanulmányi eredményeim voltak, most viszont rá sem merek nézni a könyvekre, nem is félek a rossz jegytől, egyszerűen csak muszájból elfogadom, hogy nem megy és az nem megy. Szóval, szeretném akkor tapasztaltabb emberek tanácsát kérni, mit tehetek?