Mit kezdjek anyukámmal? 20/l

Nem szoktam pasizni, és ezt anyám nagyon a szívére veszi. Már lassan nem állhatok anélkül szóba férfineművel, hogy ne akarná, hogy összejöjjek vele. Azt utálom legjobban, amikor mesél a szép és intelligens fiúkról, aki hozzájuk járnak iskolába (iskolában dolgozik). Múltkor elkezdte, hogy az egyik ismerősével letárgyalta, hogy az ő fiának nincs senkije és nekünk ezért találkozni kell. Ezt nem először csinálja, hogy ilyen találkozókat akar szervezni, és ettől rosszul vagyok. Mert egyszerűen nem érti meg, hogy NEM AKAROM! Nem érti meg, hogy én nem akarok fiúkat hajkurászni. Nekem nincs lehetőségem azokkal kapcsolatba kerülni, akik tetszenek. Akik megközelednének, azok általában elégé taszítóak. Értem, hogy nem szabad magasra tenni a lécet, de magammal se akarok kib*szni, hogy olyan fiúknak adok esélyt, akik után elmegy a kedvem az egész emberiségtől...

A lényeg, hogy anyámnak meg kell értenie, hogy NEM LESZ KAPCSOLATOM! Ez az egész sért és legkevésbé sem az anyámmal akarom az ilyen problémákat megoldatni. Hogyan értessem meg vele, hogy egy életre megjegyezze?