Miért érzem úgy, hogy egyszer szükségem van barátokra, máskor meg azt hogy egyáltalán nem? 16/F

Én ugyanígy vagyok. Nincsenek olyan "igaz barát"-aim, az osztály miatt is, mert nem egy álomosztály stb... Néha a sírás fog el (mikor például legjobb barátról kell írni fogalmazást, és nem tudok kit írni), vagy amikor látom, hogy másnak van. Van amikor meg azt gondolom, hogy meg vagyok én így, egyedül is. Mondjuk én még csak 13 vagyok, a gimit várom, hátha jobb lesz az egész suli, meg lesznek barátaim. De ahogy elnézem a többséget (nem akarok általánosítani), hogy isznak+cigiznek, meg a party körül forog minden... hát olyan társaságra nem vágyok. Amúgy egyáltalán nincsenek barátaid, vagy veled is az van, mint velem, hogy csak olyanok vannak, akik kimozdulni szeretnek veled, de komolyan megbeszélni nem lehet velük semmit?