Milyen érzés a depresszió?

elég szar. főleg az álmatlanság része, van hogy napokig semmi alvás. meg az üresség, minden olyan befejezettlenség érzés. illetve azok a hullámok, amikor úgy érzed, hogy nincs tovább, szinte testi tüneteket okoz, ráül a mellkasodra a rosszkedv.

ne próbáld ki. :)

Kedves kérdező!

Én nem tudom hogy depresszióban szenvedek-e vagy sem, de több választ is olvastam és én talán több mint fél éve vagyok ebben az állapotban, baromi rosszul vagyok minden nap...minden nap sírok akár hajnali 2-ig is, aztán nem tudok aludni, fáj a fejem, ideges vagyok és szorongok...nem látom értelmét az életnek és ami még rosszabb hogy sírás után is csak a fájdalmat és a szomorúságot érzed ráadásul senkit sem érdekel az hogy milyen szarul is vagy valójában...én például az iskolában egy úgynevezett "maszkot" viselek hogy elrejtsem a fájdalmamat...de sajnos ezzel az a baj hogy minél rosszabbul vagy, és minél jobban próbálod elrejteni annál jobban fog fájni...olyan érzésed van mintha a világ ellened lenne és már meg is akarsz halni...én például már a halálba vágyok...tudom hogy másnak sokkal rosszabb az élete és az enyém semmiség ugyan de mindegy is...fogalmam sincs hogy kihez forduljak és szépen lassan felfogom azt hogy az egyetlen kiút innen az ha megölöm magam...ilyenkor feleslegesnek érzed magad, egy senkinek, egy csi*cskának vagy még annak se...csak hosszú órákig ülsz és bámulsz vagy pedig sírsz éppen...a szomorúságon,és a fájdalmon kívül nem nagyon tudsz mást érezni, ezek mind rámennek az egészségedre is...fizikailag is nagyon tud fájni, sokszor vagyok rosszul, naponta többször is, a családodtól és barátaidtól eltávolodsz...és ha a barátok meg a család is ott vannak melletted akkor is egyedül érzed magad mert senki sem érti meg hogy min mész keresztül...nagyon erős bűntudatom szokott lenni még azért is amit nem én csináltam és ezekért a dolgokért vágtam fel a két karomat egy késsel...tudom mekkora idióta vagyok, de én úgy éreztem hogy megérdemlem a büntetést. DE! 2 Hónapja hozzá se nyúltam a késhez de a dolog azóta sokkal rosszabb lett...ráadásul még undorítónak tartom magam és ha lehet kerülöm a tükröt hogy ne lássam a gusztustalan pofámat...aztán a szülők is ott vannak...néha még célozgattam az anyámnak hogy valami nálam nem okés és el akartam mondani neki azt hogy mi a baj de azt mondta hogy:-"ez egy hülyeség! nincsen semmi bajod!" meg hogy:-"fejezd már be! ez egy fasz*ság! nem kell itt játszani magadat!"...ezek után már ezzel nem is fordultam hozzá...az iskolapszichológus meg szóba jött és voltam is egyszer nála de többször nem...aztán a mentál higiénés nő akarna még velem beszélni...de szerintem nem megyek hozzá se, mert ugye nekik ez csak a munkájuk és ezért kapnak fizetést...nemrégiben voltam egy vizsgálaton az egész osztállyal és ott derült ki a mentál higiénés csajnak hogy én vágtam magam...(nagyon csúnya sebhelyeim vannak) nem mondtam el hogy miért csináltam se semmi olyat ami nem rájuk tartozik...mindegy, ez lenne a tapasztalatom az én "depressziómmal"...

-Amy-

A depresszió akár több hónapig tartó rosszkedv, levertség.

Akik tényleg betegek, sokakon nem is látszik hogy azok. Én is most hasonló helyzetben vagyok.

Ezek a saját tapasztalataim:

Nekem már ez lassan 1 éve tart a rosszkedvem, alig eszek, és sose tudok aludni. Rengeteg sírással jár. De én üresnek érzem magam és ez a legrosszabb