Az baj, hogy a régi, régebbi dolgok sokkal jobban lekötnek, s sokkal jobban szeretem, mint mai, modern világot? Van esetleg olyan, aki szintén így érez?

Más a stílusom, ízlésem, mint a velem egykorúaké.

17 éves fiú vagyok, s a környezetemben én vagyok az egyetlen aki így van.

Szeretem a klasszikus és a reneszánsz zenéket, a relaxációs zenéket. Emellett szeretem a '60-s '70-s '80-s évek nagy slágereit (külföldit és magyart egyaránt).

Kedvenc énekesem Cserháti Zsuzsa, kovács Kati, Konc Zsuzsa. Az említett énekesekről a mai fiatalok többsége nem is hallott, jómagam meg rajongok értük.

Az akkori filmeket is jobban szeretem, a maiakat kevésbé, persze vannak kivételek.

Sokkal jobbnak tartom a régi életmódot ( felnőttek, rokonok, szüleim elmondásai alapján) és a régi lakberendezést.

Nem erőltette rám senki ezt a dolgot, amikor hallottam, láttam valamit, akkor megfogott, s azóta bennem is maradt.

Miért van ez?