Senki nincs, akivel az igazán fontos dolgokat, félelmeimet megbeszélhetném, minden nap a sírás kerülget. Mit tehetnék?

Régi barátokat/rokonokat felkeresni esetleg?

De ha felébredek majd,akkor nekem is leírhatod,hogyha mindegy,hogy kinek.

Menj külföldre...engem is ez most mindennél egyre jobban foglakoztat. Ott újra kezdhetsz mindent, új emberekkel ismerkedhetsz, és empatikusabbak egymással az emberek, más az életfelfogásuk.

Szakítani minden eddigivel...én még nem tartok ott, hogy megtehessem, de eljön majd az az idő.

1. Írj naplót.

2. Keress fel régi barátokat, vagy olyan rokonokat, akikkel jó a viszonyod.

3. ha senki sincs, akkor vagy keress meg egy pszichológust (mert a szövegedben túl sok a "nem", azaz azt tudod, hogy mi nincs, de azt nem, hogy mit kéne tenni a "van"-ért);

4. Menj ki külföldre. Ott is egyedül leszel egy darabig, de jobban élsz és mások a kapcsolatteremtési lehetőségek, más a légkör.

Nagyon hasonló az érzés. Mostanra már elmondhatom, hogy egy barátom sincs, senki olyan akit csak felhívhatnék, zéró, szürke, idegtépő napok, már semmi nem köt le. Én most vagyok egy életváltozáson, új munkahely, új emberek, és nemsokára új környék, amihez megint úgy állok hozzá hogy na majd most jön a fordulat és lesz néhány jó dolog az életemben. Aztán majd kitudja...

Külföld nem biztos, hogy megoldás, én pont ezért mentem ki, abszolút nem hozott helyre semmit. Most újból itthon vagyok.

Szerintem amikor már nincs kiút vagy tényleg nagyon padlón van az ember, akkor légkör változtatás, esetleg ha belefér munkahely és lakhely csere. Bár ezt könnyebb mondani, mint megtenni.