Miért nem tudok az érzésemről beszélni?

Én is voltam hasonló helyzetben nagyon sokáig, de utólag úgy ítélem meg, hogy bizalmatlan voltam mindenkivel szemben,önbizalmam is gyenge volt.Gátlásos gyerek voltam,de ez nem tűnt fel senkinek, mert jó tanuló voltam.Ezáltal volt reális külső és belső értékrendem, de csak ez volt az egyetlen belső támasz.Azokkal a diák társakkal éreztem jól magam,akikkel azonos érdeklődésem volt, ott szinte barátokra leltem.A munkahelyen már kevésbé találtam hasonló típusokra, mint jómagam,és bár látszólag beleilleszkedtem a közösségbe,barátságos voltam és minden programban részt vettem,de félig mindig lezártam az információkat,a belső érzelmeimet kifelé nem mutattam.Később ezt hátrányként éltem meg a párkapcsolatban, ott is komoly voltam,sokszor félszeg,tartózkodó, belül éltem továbbra is az életem.Később ezotériát tanultam évekig, és rájöttem,hogy azért tűntem magam előtt érzelmileg szegényebb típusnak,mert féltem a konfliktusoktól, a kudarcoktól és így védekeztem, falat húztam magam köré, a saját burkomban éreztem védettnek magam.Mások nagyon kedveltek a szolid,barátságos, szinte csendes természetemért,de én belül éreztem, hogy valahogyan valami nem stimmel velem, mások sokkal szabadabban nyilvánulnak meg, és ez zavart engem.Aztán az élet megoldotta a lelki bezártságomat, ahova csak egy két barát hatolhatott be, mert találtam a téren születésnapomon egy árva, nagyon szép fehér labrador kutyát, aki aztán bearanyozta kedvességével, élet örömével a lelkemet és végre felszabadított, irányt mutatott nekem.Ha minden elvárás nélkül szeretik az emberek egymást,akkor a lélek szárnyal, és az érzelmek őszinték lesznek, nem kell szerepeket játszani, önmagunk lehetünk.Az első természeti törvény: a megnyilvánulás törvénye, a Teremtő kijelenti Lőn Ég,stb..szóval teremt,nyilatkozik.Mivel az embert hasonlónak teremtette,nekünk is szabadságunkban áll megnyilvánulni, megszólalni, teremteni.Az érzelmeket ki lehet fejezni szóban,mozdulatokban,cselekedetekben.Az a hiteles ember, akinél a gondolat, a szó és a cselekedet azonos,szinkronban van.A napi életben ezt az egyensúlyt érdemes betartani.Nekem a saját lelki problémámra a kutyus jelentette a megoldást, aki 64 kis kutyát szült nekem és boldog családot hozott az életembe.Amit tanultam 15 éven át ezotériából, az a gyakorlatban is működött, hasznos lett a természet és az állatvilág megfigyelése alapján.

Kedves utolsó vagyok :), még egyszer. Minden szavadat átérzem, mert én is éreztem/érzem ezeket (22/L). Az én véleményem az, hogy nem megoldás az, ha erősnek akarsz látszódni, mikor nem vagy az. Én hiszek abban, hogy mindenkinek van egy bizonyos kisugárzása, amit a többi ember antennája felvesz, és pl. ösztönösen ehhez kapcsolódnak a reakciók amiket kiváltunk a körülöttünk levőkből. Tehát, ha erősnek is mutatod magad, valószínű hogy mások nem látnak olyannak, éppen azért, mert a kisugárzásod a valódi éned teszi. Nekem volt egy olyan ismerősöm (fiú), aki az első perctől, hogy szóba keveredtünk nagyon átlátott rajtam, így jöttem rá arra, hogy én tudok más is lenni,(életvidámabb, céltudatosabb, boldogabb) mint az, akit nap mint nap látok magamban. Szinte úgy tekintettem rá, mint egy pszichológusra, annyira megbíztam benne. Érzelmekről beszélhettem vele, és ahogy mondod, szörnyen megkedveltem. Aztán neki párkapcsolata lett, és rám már nem jutott ideje, energiája. Elkezdett hiányozni, és vagy 2 éven keresztül szenvedtem a barátság elvesztése miatt. Most is egy olyasmire vágyok, akár fiú, akár lány. Tehát ezért megértem a félelmeidet, de nem szabad hagyni, hogy ezek uralkodjanak fölötted. Mi a legjobb megoldás, azt nem tudom, de pszichológus talán mégiscsak tud segíteni. Ha lenne rá lehetőségem, addig járnék terápiára, amíg helyre nem hoznám valamennyire a boldogságomat, szóval, ha teheted, szerintem próbálj meg megnyílni előtte jobban. Ő sem Isten, hogy minden beléd lásson. :) Mondd el az érzelmeidet, mondd el ezt az álcázós dolgot, mit vársz el a barátoktól. Ez olyan, mint amikor az, aki keveset tud azt hiszi ő mindent tud, aki meg végig tanult életében, az meg a világ legbutábbjának érzi magát. Ugyanis addig amíg nem kezded felfedezni, figyelmet adni az érzelmeidnek, addig nem látni a kapcsolatokat, ok-okozati összefüggéseket, viszont ha elkezdesz ásni, hihetetlen, hogy mikre nem jön rá az ember, olyan dolgok, amik esetleg a legkisebb kortól benned vannak, de nem is tudtad, hogy ennyire fontos. (Ha sikerül levetkőzni félelmeidet a doki előtt, és valami választ kapsz, arra én is kíváncsi lennék. ha van kedved, számolj be priviben :) )