Mikor volt életetek legrosszabb szakasza?

Amikor suliba jártam. Mindenki utált és álandóan megaláztak.

Azt nem tudom miért. De ennek vége.

2000-2002 31 éves voltam, csődbe ment a cég ahol dolgoztam, közben elszöktem otthonról két gyerekkel és másfél évig tartott a válásom. (Utána kellett egy átképzés két gyerek mellett, hogy ismét sínen legyek)

Hogy nem éheztem és volt fedél a fejem felett a szüleimnek is köszönhetem. Most tart életem legjobb szakasza!

2007-2008.

Volt egy autóbalesetünk (karambol) amelyben a másik sofőr megvádolt azzal, hogy én vezettem...15 éves voltam mindössze -.- Megfenyegettek, hogy elveszik tőlem apámat és börtönbe záratják. Hozzá kell tennem, hogy nem apám volt a vétkes. Teljesen összeroncsolódott az arcom, 1 hétig alig bírtam járni és még könnyen megúsztam. Aztán a folyamatos járkálás a rendőrségre, és a bíróságra teljesen kikészített. Depressziós lettem és mindenkit utáltam. Szerencsére ma már semmi bajom, és az a rohadt szemét is megkapta a büntetését. :)

Amikor szüleim elváltak, anyuhoz költöztem és az anyja 8(nagyanyám bár nem szívesen hívom így.) tönkretette a kapcsolatunkat. :/ Amikor anya hazajött este, fáradtan, alig tudtunk beszélgetni, rögtön jött le és károgott, hogy mi megy a híradóban, szídta rögtön a világot stb stb. -.-' Végül elköltöztem, de szeretnék visszamenni megint anyuhoz, csak azért nem így kéne megint lennie ahogy 2évig volt emiatt a boszorkány miatt! (Apuval is erre ment rá a kapcsolatuk...mindent tönkretett az a banya! :'( )

16/L

2006-2007.

2006 őszén mamám Debrecenbe kerül kórházba,mi pedig Heves m.-ben lakunk.Majdnem fél évet volt bent,ezalatt mindössze 2x láttam,mert a kórházba nem mehettem el a szüleimmel,mert nagyon sok rossz állapotú beteg volt ott és nehogy sokkot kapjak.2x hazaengedték,másodszor karácsonyra,mert azt mondta az orvos,hogy sajnos olyan betegsége van amin javítani tudnak,de nem gyógyítható(nem tudom a nevét,a vérsejtekkel volt vmi).De rosszul lett karácsony előtt és vissza kellett vinni a kórházba.Aztán január végén egy vasárnap felhívott,anyukámék akkor indultak haza tőle.Beszéltem vele,jókedvű volt,jó volt hallani a hangját.Csütörtökön megint elmentek hozzá anyukámék,akkor már kómás volt.Én nem hittem el,mikor meghallottam csak sírtam egész délután.Vasárnap arra ébredtem,hogy csörög a telefon,papám volt hogy meghalt mamám.Én nem hittem,csak sírtam..sírtam...

Összezuhantam,magamba fordultam és azt kérdeztem mért pont ő.Ő,aki világ életlében jó volt,segített annak akinek csak tudott,megértő volt.

Hozzáteszem azért viselt meg ennyire ez,mert apai nagymamám 6évvel születésem előtt meghalt egy autóbalesetben(nem a nagyszüleim miatt,beléjük ment egy autó),tehát nem ismertem.Apai nagypapám pedig 1éves se voltam mikor meghalt,mert belebetegedett mamám elvesztésébe.

Úgy nőttem fel,hogy egy nagyszüleim voltak,és mamámat elvesztettem.A mai napig úgy emlékszek az utolsó fél évre,mint ha tegnap lett volna:(

Anyukám mesélte,hogy mikor kicsit voltam mindig azt kérdeztem,nekem mért csak egy nagymamám és nagypapám van...annyira borzasztó...

Nagyon szerettem mamámat,mindent megbeszéltem vele,ő volt a legjobb barátnőm...és már 3.éve hogy meghalt:(

14,5/L

4 éve,hogy anyukám öngyilkos akart lenni.Soha nem felejtem el azt a napot.Itthon voltam,végig,csak az én szobámban,és nem tudtam semmiről...Soha nem bocsájtom meg magamnak,hiába is élte túl.Utánna elváltak apámmal,és apámmal nem tartom a kapcsolatot.De mi már rendben vagyunk,és van már egy élettársa is:D

18/L