Nem baj, hogy a nyarat a hobbikra, sportra, olvasásra szánom, kevésbé a társaságra, mint az átlag?

Számomra a nyár arra van, hogy végre olvassak regényeket (iskolaidőben a kevés szabadidőmből lusta vagyok erre szánni sajnos), végre kézműveskedjek, végre többet mozogjak és többet foglalkozzak a hobbijaimmal.

Más fiatalok vagy dolgoznak és haveroznak felváltva, vagy nyaralnak szinte egész nyáron vagy táborból táborba mennek.

Mikor épp valaki mesél, mindig elgondolkozom, hogy hiba-e, hogy én máshogy fogom fel, lesz-e hátrányom belőle.

Ugyanis én elképzelni se bírom, hogy folyamatosan társaságban legyek, iszogassak, strandoljak, kártyázzak, dumáljak.

A nyarat arra szeretem felhasználni, hogy a tanuláson kívül másban is fejlődjek.

Tudom, nekem nem annyira fontosak a társas kapcsolatok és maximalista is vagyok.

Nem tudok társaságban lenni, semmittéve lazítani és csak azt élvezni, hogy együtt vagyunk.

Csakhogy ebből lesz bajom később?

Alapvetően magamnak való ember vagyok, és amik érdekelnek, azok is fontosak a haverok mellett. ISTP személyiségtípus vagyok, az ISTP-k jó műszaki érzékűek, szeretnek bütykölni, technikáról, tudományról gondolkozni, egyedül lenni. Lehet, hogy ezért vagyok ilyen?

Amúgy haverozok én is, hívnak ők is, szervezek én is, strandolunk, piknikezünk, kirándulunk, társasjátékozunk, sétálunk. Kettesben is "elkapjuk egymást" dumálni, kisebb csoportokban is. Szóval nem ülök itthon H-V. Viszont mondjuk 7 napból hármat már egyedül töltök, és ki is töltöm a napomat, ma is egyedül voltam és csupán két óra volt semmittevés ebből.

20/L