Depressziós Rövid önéletrajza. Vélemények?

A történet az életemről fog szólni amiről senkinek sem beszéltem,

nem fogom taglalni a részleteket

mert azok már rég feledésbe merültek.

Az egész . én kezdődött szigetváron ahol anyám világra hozott 10:00-kor egy

számomra utálatos korházban több ok is van rá ebbe ne menjünk most még bele.

A születésem után az első emlékem egy szörnyű félreértés okából fakad.

Az egész az óvodával kezdődött ahol a gyerekeket valami apró dologgal jutalmazták a szülők.

Ez volt a divat, szóval én minden jó teljesítményem után egy kindertojást kaptam.

Amit természetesen eleinte csak a játék kedvéért Szerettem később a csokiért de az még odébb van.. :)

Az egész egy szép napon kezdődött pont azon a napon melyen nepfogyatkozás volt.

Ami nekem egy hatalmas élmény volt amikor nappalbol hirtelen sötétbe váltott az égbolt színe.

az egész olyan hihetetlen volt számomra.

Anyám aztmondta hogy ne menjek ki mert biztos volt benne hogy belenéznék a napba

ezért rámparancsolt hogy maradjak bent.

Bentmaradtam egy kinder játékkal amiről emlékszem hogy egy rózsaszín flamingó volt.

Gyerek voltam még így az is mint minden a számban kötött ki.

Amikor bejött anyán kérdezte hol a játék én meg ugy hujesegbol azt mondtam hogy bekaptam.

Anyám erre irány az orvoshoz uristen meg fogsz halni biztos a tudodbe kotott ki blabla.

apám is bejön gondoltam neki is huzom kicsit még az agyát ezzel, még nem fogtam fel a dolgok

súlyát, és amikor mondtam hogy csak vicceltem ne vigyetek orvoshoz bekaptam és kiköptem,

csak vicc volt az egész...

Ja ja pörsze édes fiam megyunk megvizsgalnak...

Befutottam a szobába és csapkodtam, apám felkapott a hátára és betett a kocsiba.

Orvosokra emlékszem onnantol már csak hogy rugdostam oket es kaptam egy rakás injekciót

és vizsgltak hogy bennem van-e a cucc..

Természetesen feleslegesen , amikor abbahagyták a kinzásomat elengedtek egy szobába,

anyámmal aludtam el és aztán az éjszaka kellős közepén felébredek és nincs ott anyu...

Az a félelem ami akkor elkapott az hatalmas volt ..

Csak feküdtem az ágyon és néztem ki az ablakon, ijesztő volt sötét és a faágak olyan rémisztően élltak.

megfordultam és egy vékony fény szűrődött be az ablakon.

Felkeltem és kimentem meglesni ki van ott, egy nővért láttam fehér ruhában.

Sírtam, s megkérdeztem hol van anyu akkkor azt felelte hogy el kelett menni a szülői szállóba aludni,

mert itt nem aludhat. Visszaküldött az ágyba és betakart.

Másnap reggel Felkelek kapok reggelit és jön anyám, átbeszéljük a sztorit miközben megyünk egy szökőkút felé

amin leülünk és nézzük a galambokat. És akkor tudom meg hogy még nincs vége a vizsgálatoknak...

Akkor innen semmi emlék .. annyi hogy már egy hete bent vagyok és apám hozott ki onnan amikor rájött,

hogy igazam volt..

Ez egy nagy szívás volt az életemben...

Az ovodában mindenféle emlékem van de ezek gyerekes hülyeségek.

Ott szépségversenyre neveztek ..

nem nyertem természetesen a gyerekszépségversenyen csak lányok nyernek és egy baromságnak is tartottam,

csak azért mentem bele hogy benne lehessek egy ujságban.

Az egyik óvónőm egy idióta volt ha mondtam neki valamit az idegesen szólt vissza hogy mit mondtam

Mert hát eléggé szar a hallása.. ezért alakulhatott bennem ki valami hogy utána az ovónőket csak úgy

megszólítani hogy meghuzam a szoknyájukat.

Talán ez okozta hogy csendes gyerek lettem s késöbb depressziós 4 évig..

Pedig aztán nem lett volna rá okom hiszen a családom mindent megadott nekem.

Számítógép tv kaja és persze nem a normális étrend hanem csoki meg chips de ezek eleinte nem.

csak ugy 4.es koromtól.negyedikes koromban egy nagyon jó osztályfőnököm volt imádtam, nagyon kedves volt

meghívta az osztályát még a lakására is és nézhettük a mackótestvért... kedvenc rajzfilmem volt egész gyerekkoromban

Visszaadta az életkedvemet. Nagyon sokat foglalkoztam kis dolgokkal kissé hipohonder voltam, tehát mindent beképzeltem magamnak

hogy elkapom amit a tévében hallottom , madárinfluenzáról, nem mertem kimenni a lakásból . kb 9 éves volt...

aztán amikor paprikába belekeverték a téglareszeléket nem ettem meg a paprikát mert hallottam belehaltak,

és a jó öreg környezetóra a mérges gombákról, amikor a mamám vett gombát akkor nem mertem megenni és sírtam anyámnak hogy ő se egyen,

mert féltettem az életét..

Ezután sokszor gondoltam a halálra hogy milyen lehet.

Ha meghalnának a szüleim mien lenne az élet.. olyan letargiát éreztem...

Ez főleg megint a tv-nek köszönhető amikor az a zene ment : "" óó hogy tudnám meghálálni, azt mind azt a jót,

amit tett a jó anyám...

Ettől mindig elkapott a sírás utáltam!!!

5.es koromra nagyon kövér lettem az egyetlen pozítív dolog az életben számomra a kaja vállt.

6.as koromra mékövérebb és anyám mindig kérdezte hogy miért vagyok olyan csöndes..

Meg az osztálytársaim ami nagyon kiborított nem tudom miért de kiborított, azt mondta mindig legyek vagányabb

de nem tudtam azt hogy kell az egész életem arról szólt hogy a gép előtt ülök suli után és haverokhoz hétvégente egyszer átmegyek.

Ami számomra nagyon monotonnak kezdett bizonyulni...

Egyszerűen azon gondolkodtam, hogy most életemnek 33.33%-ában ezt fogom csinálni...?

Hát igen.. 7.es koromban új suliban landoltam ahhol ugy gondoltam majd megváltozok, de nem sikerült verekedésben csak 1szer volt részem amikor

megvédtem egy gyerekkori barátomat.

Ebben az időben már nagyon tetszett egy lány fogalmam nem volt hogyan mondjam el neki...

De nem mertem.. Az életben a sok csalódás magamban megállított,

Az iskola általi nevelés jó gyerekké tett..

7. es koromban voltam a leginkább depressziós..

Az öngyilkosságon törtem a fejem de féltem először a fejdalomtól, mivel csak a kés általi halált tudtam volna megoldani

Aztán ahogy előrehaladtak a történetek.. Már a fájdalom sem állított meg csak de aztán láttam egy johhny bravo részt amiben az volt,

hogy johhny nélkül a világ és ez elgondolkodtatott..

Elgondolkodtam azon hogy milyen érzés lenne a szüleimnek az élet ha megölném magam, szerencsére ez visszatartott...

Aztán kezdődött a középsuli nagyon vagánynak akartam mutatni magamat... Úgy mutatkoztam be hogy rockzenét hallgatok és fél kiló zselét nyomtam a hajamra,

ami nem tett túl jót, velószínűleg ettől lettem ekcémás.

Az élet mindig fejbekúr valami szarral ugye :)...

Ó azt kifelejtettem hogy 8. as koromban hogy tetszek egy csajnak, lefogytam 23 kilót 2 hónap alatt.

83 kilóról 60-ra és a nyáron még ledobtam 3-mat...

Elsó napokkor találkoztam egy régi haverommal a gyurivan aki kisportolt testtel rendelkezett..

Kérdezte tőlem a buszon hogy hogy hogy lefogytam, mi a fene történt veled te dagadt voltál..

Tudom elkezdtem nem enni 6 után és napi 2 órát edzeni taposógépen...

Erre azt mondta: miért nem gyúrtál az sokkal jobb lenne ennyi erővel nagy dolgokat érhetsz el a testépítés terén..

Montam lehet.. És elhívott Edzeni... Amikor megláttam a felsotestüket a testvéreinek akkor jöttem rá hogy ilyen akarok lenni..

Ez a sport értelmet adott az életemnek.. Kialakultak jobb szociális kapcsolatok megszünt a depresszió és már csak a kisebbségi komplexus maradt és a szótlanság

amit ezzel a könyvvel próbálok Legyőzni...

Eddig ennyi :)