Mi volt életetek eddigi legjobb élménye, legboldogabb pillanata?

Rettentően negatív ember vagyok,de mások mégjobban hogy nem írtak semmit? :D

Nehéz volt rátalálnom és nehéz kiválasztani melyikben voltak

a legerősebbek az érzéseim.

A Balaton mindig is az első számú hely marad bennem a szépségével.Kicsiként jópárszor utaztam le Keszthelyre(150+ km) anyuval és apámmal.

Amikor kiértünk a strandra az elmondhatatlan gyönyörű volt.Nem győztem betelni a látvánnyal.

Egy néhány napos nyaralás, egy szőlőben, olyan emberekkel, akikkel abban a helyzetben, gyakorlatilag teljesen kiszakadva arra a kis időre a megszokott életből, teljesen őszintén, és élvezetesen elvoltunk, dumáltunk, hülyéskedtünk, és egyszerűen élveztük, hogy magunk mögött hagytuk az élet összes negatívumát. Egyszerűen leírhatatlan, ezt mindenkinek át kéne élnie...

Senkinek nem voltak gátlásai, feltétel nélkül bíztunk egymásba, tudtuk, hogy számíthatunk mindegyikünkre, nem voltak elvárásaink...

És, most direkt nem a helyszínt, meg a tevékenységeket írtam le, úgy gondolom, az igazán jó dolgok nem azon múlnak, hanem az igazi kapcsolatokon, és őszinteségen, mert csak akkor tud felszabadulni az ember, ha önmagát adja, és nem kell hazudnia, és szépíteni magát, mert tudja, hogy a hibáival együtt fogadják el a többiek, és ő is elfogadja a másikakat úgy ahogy vannak.

Kicsit nyálasnak tűnik, de ez így van, és nagyon nehéz elérni ezt az állapotot, de megéri :)

Tényleg nehéz kérdés. Nem is tudok dönteni, mivel mindig az aktuális legutóbbi szép élményemet ítélem meg életem legjobb percének.

Ami jelen pillanatban az, amikor az öcsémet hazaengedték a kórházból.

Nem volt még komoly versenyem, komoly párkapcsolatom se.

Így legjobb nincs.

A legjobbak:

- volt már szerintem film végén is, mikor a film alapvetően nevettető volt, de hordozott tanulságot, valamiféle megható személyiségfejlődést,

- amikor elfogadnak egy társaságban, kevésbé súlyos álarcot kell viselnem és egy húron pendülünk,

- egyedül is szoktam jól érezni magam, mikor nem jutnak eszembe negatívumok, és meghat a természet szépsége, vagy akár egy város szépsége.

A sorrendek nem jelentenek semmit.

"kevésbé súlyos álarcot kell viselnem"

Hú, ezen megakadtam...komoly problémáid lehetnek az önértékeléseddel, és úgy általában, asszem foglalkoznod kéne magaddal, de ez csak egy vélemény :)

Álarcot mindig kell viselni.

Amúgy egy nagy önbizalmú rokonom mondta, hogy mindenki visel álarcot, különben nem lehetne együtt élni.