Vélemény? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. Blablabla. )

Ott kezdeném, hogy csodát ne várjatok! Csupán csak egy lélektépő film és két sör után ez jött ki belőlem(nem kaki azért..). Miközben ezt írtam, egy depresszív(legalábbis nekem az) zenét hallgattam, szóval, hogy jobban bele tudjátok képzelni magatokat, nektek is kéne eme rövid szöveg olvasása közben hallgatni. Másfél percet kibírtok, nem muszáj üvöltetni, nehogy anyu, apu, szomszéd, kutya vagy anyós meghallja, aztán rikácsoljon..

A zene: https://www.youtube.com/watch?v=It4WxQ6dnn0

Ha nincs kedvetek hozzá, most kattintsatok el. Nyugodtan mondhatjátok, hogy ez szar, mert igazából nekem sem tetszik, de annyira nem tudom már elmondani senkinek az egész mindent magamban, hogy ide folyamodok..bocsánat!

Az értelmetlen szöveg pedig:

Hogy mit akarok az élettől? Jó kérdés.. Mondanám, hogy megtalálni önmagam, de miért csak egy legyek? Miért fogadjak el egy valamit és miért nem változtassak rajta? Rajtam, a világon vagy csak a világomon. Felszállnék, érezném, ahogy a magasba repülök, a levegő átjárja midnenem, kitisztít, majd mikor már nagyon-nagyon magasan vagyok egyszer csak megállnék és letekintenék. Aprócska porszemnek látnám a világot, majd eszembe jutna, hogy ott élek, azon a porszemen. Ott vannak a barátaim, ismerőseim, az otthonom és a családom. Ott tanultam meg mindent az életről, ott kerestem a helyem hol egyedül, hogy mással, és ott lettem az, aki most vagyok. Abban a pillanatban elkezdenék zuhanni, csak zuhannék és zuhannék majd mikor a földre érnék semmi bajom sem lenne. Mert igazából nem én repültem csak a képzeletem.És habár csak a képzeletem szárnyalt mégis egy újabb élménnyel lettem gazdagabb. Ismét tanultam valamit, ismét egy fokkal másképp tekintek a világra, a világomra. Ismét egy lépéssel közelebb érzem magamat magamhoz. Hosszú még az út, tudom, de nem baj, én ráérek...