Mit kéne tennem?

19 éves vagyok, és azt kell hogy mondjam, hogy nincs senki az életemben, akire teljes mértékben támaszkodhatnék. Se a családommal, se barátaimmal, se a barátnőmmel nem jövök ki...egyszerűen SENKIVEL. Nem akarok képmutató lenni, de tudom magamról, hogy olyan vagyok, aki addig kedves az emberekkel, amíg nem ismerem őket igazán. Általában az emberekkel kedves vagyok, és nagyon pozitív véleménnyel vannak rólam, de miután jobban megismerem őket, azután valamiért bunkó leszek velük. Továbbá elég agresszív vagyok, mármint abban az értelemben, hogy iszonyatosan könnyen felmegy az agyvizem, nagyon könnyű engem felidegesíteni, de bántani nem szoktam senkit. Folyton mindenki azzal szembesít, hogy én hülye vagyok. Így ahogy leírtam, mindig. Barátaim az angol tudásom miatt, vagy mert épp nem értek úgy a gépekhez, mint ők, vagy barátnőmtől, családomtól kapok ilyen meg olyan megjegyzéseket. Már egyszerűen arra ébredtem rá, hogy nincs "barátom" csak haverjaim, és a barátnőm inkább már eltűr, mintsem hogy kapcsolatban lennénk. Az életemet nem tölti ki más, minthogy álomvilágokba menekülök, folyton az eszem azon jár mi lenne ha ez meg az. Annyira értelmetlennek tartom az életemet. Pszichológushoz is jártam, de valahogy nem azt kaptam vissza, mint amit vártam, lehet hogy nem épp a legképzettebb volt, de hát pénzben sem dúskálok, hogy jobb agytúrkászt megengedhessek magamnak. Annyira gonosz, semmirekellő, undorító és hülye embernek érzem magam...