Nem szeretnek a szüleim, ráadásul a barátaim sincsenek. Mit kéne tennem?

19 éves lány vagyok és egyre inkább úgy érzem nem szeretnek a szüleim. Fősulira járok, pénteken vizsgáztam, péntekig majdnem éjjel-nappal tanultam. Szombaton kitakarítottam az egész házat. Ma 8körül felébredtem, segítettem anyunak a konyhában, majd ebéd után lefeküdtem picit pihenni. Erre beront a szobámba,hogy reméli,nem ezt fogom csinálni egész nyáron. Szerinte nem csinálok semmit, nem is kéne pihennem. Ez csak egy példa a sok közül. Apán sem sokkal jobb. Mindig olyanokat mond nekem,hogy eltöri az orromat, csak kritizál, semmi sem tetszik neki. Ráadásul barátaim sincsenek, mindenkit elüldöznek mellőlem. Egyszerűen nem engednek sehová, még életemben nem voltam szórakozni a barátaimmal, mert amint megemlítettem nekik, elkezdték, hogy minek akarok olyan helyekre menni. Régen még hívtak a barátaim,hogy menjek velük, de már senki nem hív, hisz sosem mehetek sehova, ezért mindig kitaláltam valami kifogást. Igy szép lassan az összes barátom elvesztettem.

Van barátom, hát őt sem nagyon szeretik, vagy csak lehet, hogy engem nem szeretnek, ezért őt sem. Tavalyig koleszos volt, igy csak hétvégén tudtunk találkozni. Mióta otthon van és átjön, anyám megkérdi, hogy már megint mér jön. Állandóan az van. Mit akar itt, mér jön, vagy apám mondja nekem, hogy mondjam meg a barátomnak, hogy nem vagyok itthon, miközben ő már az ajtóban áll.Kibírhatatlan. Elég felfázós típus vagyok, az orvos is megmondta, hogy vigyázzak magamra és jól öltözzek fel. Erre anyámék csak annyit mondtak, hogy biztos a barátomtól van, tőle kapom el. Egyszerűen nem bírom. Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de jól esett kiírni magamból. Esetleg valami tanács, mit kéne tennem?