Ki vagyok én?

"Az, hogy ki vagy te, csak te tudhatod."

-ez igaz, a kérdést nem véletlenül csak így lehet feltenni 1.sz.1.személyben

"mások számára akkor is csak egy emlékhalmaz maradsz"

-ennek a kérdés szempontjából nincs jelentősége. Az alanyt tárgyként veszi - mint a hétköznapi életben- tudjuk, ez milyen sok szenvedés okozója.

A szerelem nagyszerű pillanataiban viszont képes az egyik ember a másikban meglátni az "én"-t teljes metafizikai értelmében. Mivel "én"-ből egy van a tapasztalásunkat tekintve - ez a megnyílás a végtelen felé, a szerelem- melyben Egy-gyé válás létrejön. Megszűnik a szenvedés, a tér és idő keresztje, amire verve vagyunk, mi emberek, S Weil szavával. Pillanatokról van szó. A szerelemről, a halál rohamairól, az intuíció pillanatairól. Mégis.

- 2,8,-anonimanna-