Nem tudok semminek sem örülni, élni se nagyon van kedvem, egyszerűen semmi sem érdekel, semmi nem vált ki belőlem érzéseket. Valami tanácsotok van erre? 20/f bővebben lent.

Nem tudok semminek sem örülni, egy pillanat alatt fel tudom magam idegesíteni, nincs munkám lassan 2 éve, egyszerűen nem vesznek fel sehova; vagy vissza se hívnak vagy visszahívnak és közlik hogy nem, apám kibírhatatlan ember nem lehet vele egy légkörben lenni, anyám mostanában rajtam tölti le a dühét;semmi rosszat nem tettem, mindig segítek itthon amit tudok-ha már nincs munkám és ezt egyáltalán nem értékelik, állandóan azt hallgatom tőlük hogy miért nem megyek már dolgozni;nem szállok bele a kiadásokba, de nem vesznek fel sehova nem tudok mit csinálni, rengeteg helyre küldtem önéletrajzot, néhányszor voltam interjún; nagyon kevesen válaszoltak, egyszer sem lettem megdicsérve egész életemben bármiért is, soha nem elég jó amit csinálok, mindig csak a leszólást kapom, bátyám is volt hogy kétszínűsködött velem a munkahely dologgal kapcsolatban, ha velem beszélget akkor velem ért egyet;ha szüleimmel akkor pedig velük, egyedül nővéremmel jövök ki, de vele nagyon ritkán beszélek, mert már nem velünk lakik és sokat is dolgozik, néha tudunk csak skypeozni, szerinte is agyrém ami itthon van, nincsenek haverjaim/barátaim, volt néhány régebben de mindegyik átvert;hazudozott erre nem vagyok kíváncsi, csúnya vagyok a csálé fogaim miatt és ezt már mások is említették;volt hogy állásinterjún is kérdezgettek a fogaimról, nem merek miattuk ismerkedni, mert nagyon szégyellem a fogaimat, nem tudok magamnak semmit se venni mert soha nincs pénzem, egyszerűen nem látok kiutat az egészből nem is tudom mihez kezdjek.