Hogyan foghatnám fel egyszerűbben az életet?

Rossz kategóriába tetted a kérdésed.

Amúgy próbáld meg a legkisebb jódolgokat is észrevenni :)

Pozitívabb legyél végülis ha valamit elrontasz vagy egy kicsit több kiadásod lesz az még nem a világvége :)

Először is szerintem rossz helyen tetted fel a kérdésed.

A kérdésre válaszolva pedig:

Teljesen normális ahogy élsz. Úgy vettem észre azok az emberek a legnyugodtabbak, akik nagyon buták. Ugyanis őket nem érdekli semmi, csak vannak egyik napról a máikra, majd valami lesz.

Egy értelmesebb ember pedig természetes, hogy valamit precízen csinál, és sok mindenen stresszel. Ha jól áll anyagilag és van vállalkozása/vállalkozásai, akkor megvan a saját maga gondja. Ha pedig mondjuk nincs a legjobb anyagi helyzetben, akkor pedig azon stresszel. Mivan ha kirúgják, elveszíti a munkáját: 2-3 hónap alatt eladósodik. Remélem érted mit akarok mondani.

Például én raktárban dolgozom, és felvetődött, hogy az egyik cég kivonul innen. Már forog az agyam, hogy már most lépni kéne másik munkahelyre, most van 1-2 helyre felvétel a környéken. Viszont a legtöbb munkatársamat nem is érdekli ez, mindenki csak azt mondja ne parázzak. Ugye nem biztos, hogy akkor is lesz felvétel máshova, ha éppen innen kirúgnak, a másik dolog, hogy ha innen kirúgnak egy csomó embert, akkor másik 100-200 ember is ugyanakkor fog állást keresni a környéken.

Szóval remélem érted mit akarok mondani. Nem azt mondom, hogy feleslegesen stresszelj, nem kell túlzásba vinni, de természetes, hogyha nem vagy "full h_lye", akkor bizony nem tudod fél vállról venni az életet.

Mint Te is írtad:"váratlan kiadás láttán nem idegeskedni"

egy normális ember váratlan kiadás láttán természetes, hogy idegeskedik.

Ezeknek az embereknek az a titka, hogy full buták, nem tudják felmérni, hogyha egyszer összecsap a fejük felett minden, akkor milyen bajban lesznek: pl. ha majd egyszer nem húzza ki senki őket a bajból, mivel ők csak másokra számíthatnak: szülők, barátok, munkahelyi főnök. De előbb-utóbb a segítség is elfogy.

Én is ilyen vagyok. 29 évesen nagyon kilátástalannak érzem itthon az életet. Tavaly 5 év után vesztettem el a melómat és azóta sem találtam állandót. Nálam a gáz az, hogy van egy autóm aminek a részleteit fizetnem kell és már nem nagyon bírom, most azon filózom, hogy eladom.

Eddig mindenen stresszeltem én is, de próbálom úgy látni az életet, hogy egyrészt próbálom mindenben a lehetőséget nézni, másrészt meg próbálok egy olyan életet kialakítani, ami nem tud felborulni. Tudom, ez nagyon hülyén hangzik így, de a meló elvesztésével egy csomó mást is elvesztettem, embereket és anyagi helyzetet is és rájöttem, hogy egy csomó minden tök felesleges volt az életemben. Próbálok azokra a dolgokra koncentrálni, ami csak a legfontosabbak a számomra, azokat is el lehet persze veszíteni, de mellőzök egy csomó mindent mellette.