Vannak köztetek olyanok, akiket valamilyen okból kiközösítettek?

Engem kiskorom óta. Nem nagyon voltam hajlandó már oviban sem beállni a sok birka közé egyenbégetni. Most is így van. Nem vagyok egy átlagember se külsőleg,se belsőleg. Kinéztek, kiközösítettek általános suliban, mert nem voltam ugyanolyan, és (sajnos) fejlettebb voltam a kortársaimnál.

Most már én vonom ki magam a közösségböl (osztály, család-igaz az utóbbinál más volt az ok), mert nem vagyok kiváncsi az egyenemberekre. Nem állok be közéjük csak azért, hogy elfogadjanak.

jah, bocsi.

16/L

az utolsó voltam =)

Általánosban azért, mert alsóbb osztályokban még szedtem epilepszia elleni gyógyszet, emi belassított, és rajtam maradt a debil címke. :) Meg átfordultam feketébe, ami csak rontott a helyzeten.

Középsuliban (most) azért, mert nem iszom le magam minden hétvégén, nem cigizek, nem akarok feltétlenül márkás ruhákban járni, "csini" lenni, nincs rajtam három kiló smink. :DD

De szerintem jobb, ha kiközösítenek és megtalálod a hozzád hasonló "különcöket", mint ha beleolvadsz az "átlagba"...

rokonaim-mert nem vagyok olyan mint ők

meg amúgy mindenki más,pl azért,mert máshogy fogtam fel a dolgokat.

Igen, többször is volt már ilyen, hogy az állítólagos legjobb baráti körömből ilyen-olyan mondvacsinált indokkal "kiraktak", ez főleg gimi 0.ban és 1.ben volt jellemző... olyankor mindig bepánikoltam...mert ugye még új volt nekem a gimi, meg a bejárósság, és hogy mi lesz velem nélkülük blabla...és mindig én tepertem vissza hozzájuk...

Most végzős vagyok, 5. évemet nyomom már abban a gimiben és megint előjött egy ilyesmi dolog...most az a bajuk, hogy én nem járok velük sehová... mert engem már nem vonz az "igyuk le magunkat minden hétvégén meg menjünk a discooobaa" ..hát nem...és ezt nem értik meg..így nem hajlandók elfogadni...

Így most mást csinálok, mivel beleuntam, hogy mindig én teperjek és most biiztos, hogy nem fogok nekik benyalni... ezért most úgy döntöttem, hogy ennyi volt...

Már legalább másfél éve, de igazából már az első ilyen kiközösítéskor azon agyaltam, hogy milyen barátok az ilyenek...

Hálistennek 19 éves fejjel majdcsak rájöttem, hogy van két lábam, van agyam és nem szorulok rájuk...semmilyen téren... és, hogy nem miattuk fogok jobb jegyeket kapni, meg nem miattuk fognak felvenni az egyetemre...csakis akkor, ha odateszem magam...

Szóval most ott tartok, hogy odateszem magam :D Az elején biztosan kicsit egyedül fogom érezni magam, de már csak fél év és áágyesz buugyesz!! :D Szóval vizzonlátás :)

De azt azért bevallom, hogy az elmúlt pár napban megijedtem kicsit.. és nem attól, hogy ők már nem lesznek nekem, hanem attól, hogy ők nekem már tényleg nem kellenek...

És azt hiszem erre kellett végre, hogy rájöjjek.. =)

Amúgy kitartást mindenkinek, aki ilyen helyzetben van...aki meg átélte, az meg pontosan tudja milyen...