Mennyi időbe telt 1 közeli hozzátartozó (pl. szülő) halálát feldolgozni? Kort is ha lehet

Hát nekem a mamám halt meg, de 2. anyukámnak tartottam! Minden nap vele voltam fuhh bármi történt mindig mellettem volt szinte nem is volt olyan pillanat az életembe amikor nem volt ott, addig amíg meg nem halt. Én akkor 10 éves voltam.. Hát mit ne mondjak 1 évig rémálmok gyötörtek minden este sírva aludtam el és úgy is keltem.. Kb. 4 év alatt feltudtam dolgozni "teljesen" a halálát. Még mindig nagyon hiányzik, de nem nem kísért minden nap..

Már 6 éve, hogy meghalt, de eddig csak 1x voltam kint a sírjánál! szerintem soha sem fogok eljutni addig a szintig, amíg kitudnék menni a temetőbe a sírhoz...

16/L

Sok mindentől függ.

Pl. attól, hogy milyen a kapcsolat közöttük, vagy hogy milyen körülmények között halt meg a szülő. De életkortól is függ.

Saját példa: Én most 20 éves vagyok. Anyukám 13 éves koromban halt meg, hosszú betegség után. (kb 4 évig volt beteg.) Engem akkoriban nagyon megviselt... Így visszagondolva kb 2-3 év kellett ahhoz, hogy sírás nélkül beszélni tudjak róla. Aztán teltek az évek és valahogy ez a szorongató értés elmúlt. Természetesen még most is hiányzik, (és mindig hiányozni is fog) de valahogy feldolgoztam. Mondjuk ha úgy van, akkor még most is szoktam miatta sírni (most is megkönnyeztem) de az idő segített.

Az apukám pedig tavaly halt meg. Őt is nagyon szerettem, de az ő halálát hamarabb feldolgoztam. Talán azért, mert ő 1 hétig volt csak kórházban, és úgy halt meg. Ő is nagyon hiányzik, de mivel magam maradtam, nem eshettem depresszióba, mennem kellett tovább. (Bár hozzáteszem, hogy akkoriban kb 1-2 hónapig nagyon magam alatt voltam, de elmúlt...) Meg ez egy nagy hülyeség, de anyukám itthon halt meg, apu meg kórházban. Apunál még most is úgy vagyok néha, hogy bevillan az, hogy majd ha hazajön.. Őt még nem engedtem el igazán.

(Bocsi, hogy hosszú lett)