Miért vagyok ilyen? Nem is a saját életemet élem?

Véletlen bukkantam rá a kérdésedre, de.. hűha a szavam is elállt! Ugyan ilyen vagyok én is! (főleg a 2.bekezdésben leírtak)

Amikor kicsi voltam, igazi szürke egérke voltam. Akik a barátaim voltak, azok is folyamatosan kihasználtak és csúfoltak, és ezért sokkal érzékenyebb voltam mint bármelyik gyerek.. Teljesen bezárkóztam, és a társaságokban is csak pótléknak éreztem magam.

Egy barátnőm volt, akivel nagyon jóban voltam, de az érzékenységem és bizalmatlanságom miatt eltávolodtunk..

Ebből kialakult az hogy senkiben nem tudtam bízni,

Aztán a középiskola 10.-et másik városban kezdtem. Kollégista lettem, és teljesen más emberré váltam. Rengeteget segített nekem.

Ott voltam, nem ismerte senki a múltam ezért nem voltak előítéletek sem. Ráadásul a legjobb szobatársakat/osztálytársakat fogtam ki.

A kollégiumban sokan bezárva, feszélyezve érezték magukat(mert egy szobában kell lenned 3 emberrel). Én nagyon szerettem, hogy mindig volt körülöttem valaki, ment az élet, és így rengeteg embert megismertem, és megtanultam megnyílni és élvezni mások társaságát.

(Előtte mindig felhívtam valakit hogy találkozzunk, de aztán megfutamodtam,vagy kifogásokat kerestem...)

Persze eleinte ott volt bennem a félsz, de szobatársaim mindig elrángattak szórakozni.(így visszagondolva köszönettel tartozom nekik, még ha akaratom ellenére is volt a dolog).

És megismertem egy srácot is.. (Na,az ellenkező nemmel is volt jó pár bajom korábban) Akivel óriási kapocs alakult ki közöttünk. Hosszú ideig voltunk legjobb barátok, és teljesen össze voltunk nőve (de neki volt barátnője)

Ma már persze együtt vagyunk:)

És ma ő jelenti nekem a biztos támaszt, ő az akiben megtaláltam önmagam, és a helyem a világban. Ő mindig biztat és bátorít, szerintem ritka szerelem a miénk:)

Nincs veled semmi gond sem, hidd el:) Inkább örülj, hogy nem vagy PÉLDÁUL olyan kis ... akinek rengeteg "barátja" van a külső látszat miatt, hogy mennyire "népszerű", közben a bajban mindenki magára hagyja.. Mert én jó pár ilyet ismerek, és egyáltalán nem irigykedem.. (sőt..az is a baj hogy az én lakóhelyemen a legtöbb ismerősöm ilyen.. szóval elkezdek új ismeretségeket szerezni:))

Én sem barátkozom nehezen. Nagyon megértő és elfogadó vagyok, imádom a "más" és különleges embereket.

Mégsem tudok sok társaságba beilleszkedni.. De ma már nem is bánom:)

Csak fogadd el önmagad, úgy ahogy vagy, és találd meg a saját, különleges értékeidet!

(Egyébként nem játszol hangszeren? Én nagyon szeretek gitározni meg zongorázni.. Nagyon jó ha egyedül érzed magad:) Vagy például rajzolni.. )

Remélem nem untattalak, és le tudtad vonni a számodra értékes tanulságokat/infókat.

Ismerj meg új embereket, hidd el meg fogod találni a "lelki társad" vagy amit éppen keresel:)

Puszi

Ja és én most leszek 17:)

És jesszusom most látom a szövegemet egészében...ezer bocsánat, nem tűnt ilyen soknak amikor leírtam! :)