Mit lehet ez, mit tegyek?

Milyen kényszerbetegségről van szó ?

Amúgy 14 évesen kezd az ember átlépni egy szakaszt az életében, amikor már nem gyerek, de még nem is felnőtt, viszont észlelni kezdi a változásokat, amik a kamaszkorral járnak és néha nem egyszerű kezelni ezeket.

Gyerekként még nem ismerjük magunkat és felnőttként már kivagyunk alakulva, de most van az a periódus, amikor tulajdonképpen alakulni kezdünk. Nem kell megijedni a gondoktól, akár fizikai, akár lelki eredetű a probléma, mert amíg élünk, addig tapasztalunk jót és rosszat is, a fontos az, hogy az ember szánjon időt arra, hogy elgondolkozzon az életén és helyre tegye magában azokat a gondolatokat, amelyek zavarják.

Te is megfogod látni, hogy még az egész csak most kezdődik, később egyre sűrűsödik az élet és egyre több dologgal kell majd szembenézned.

Ne fojts el mindent magadban, interneten keresztül képzelheted, hogy nehéz bárkinek is segítenie egy idegennek, de beszélj valakivel a környezetedből, akár barát, akár szülő, akár ismerős, egyszóval bárki. Ezt sokan időpazarlásnak tartják, pedig egyáltalán nem az. Aki közvetlenül melletted van, az kívülről láthat téged, ugyanakkor sokkal reálisabban és elfogulatlanabbul, mint ahogyan te látod saját magadat. A felnőttek nem hiába vannak, velük nyugodtan beszélhetsz dolgokról, mert átmentek már azon, amin te most átmész, és átadhatnak neked néhány hasznos tapasztalatot. Persze a felnőttek is úgy vannak vele, hogy sokszor ha nem kérdik őket, akkor nem beszélnek kérdezetlenül, mert tudják, hogy a mai kamaszok igen büszkék és nem szeretnek beszélni arról, ami belül zavarja őket. Nem kell feltétlenül szülő legyen, választhatsz egy olyan személyt, akivel szívesen beszélgetsz és ugyanakkor idősebb, mint te. Nekem például 14-15 évesen volt egy nagyon jó barátom, aki 19-20 éves volt, és tőle remek tanácsokat kaptam sokszor azért, mert ő is már átment sok olyasmin, ami épp akkor zajlott az én életemben is.

Írtál időszakosan visszatérő depresszióról is- ezt kamaszkori depressziónak nevelik, általában ilyen hullámszerűen van jelen sok kamasznál és a hormonok játszanak jelentős szerepet benne. Nem azt jelenti, hogy valami nincs veled rendben, csak azt, hogy néha a testben lezajló folyamatok előidézhetnek ilyen hangulatingadozásokat.

Amit erősen tanácsolok az az, hogy alakíts ki egy rendszeres programot magadnak. Minél rendezettebb az életed, annál jobban fognak menni a dolgok. Tudom, hogy egyértelműnek tűnik, de a következők olyan tényezők, amiket a fiatalok gyakran elhanyagolnak ( saját kárukra ):

- Sport: fizikai és szellemi jólétet biztosít, segíti a fejlődést, erősíti a testet, edzi az elmét is egyben ( ezt főleg a „ mentális zavarodás „ miatt írtam, a sport az egyik legjobb megoldás erre ), megelőzi a hormonális problémákat, ellazít, edzi az önfegyelmet, stb.

- Pihenés: hosszútávon nagyon komoly következményei vannak az alváshiánynak, nem véletlenül romlik a szellemi képesség is azoknál, akik nem pihenik ki magukat megfelelően, valamint így alakul ki sok mentális zavar is, mert az agy nem tudja kipihenni magát; MIN.8-9 óra/éjszaka

- Szórakozás: itt változóak az igények, viszont mindenkinek kell szakítania időt arra, hogy kikapcsolódjon; persze csak felelősen ! ;)

Ami a legfontosabb az az, hogy mindezek kiegyensúlyozott arányban legyenek. Az egészséges elme az egészséges életstílusból ered. Nem hozhatod rendbe az egyiket, ha elhanyagolod a másikat. Neked még nincs semmilyen fajta mentális betegséged vagy bármilyen más komoly problémád, de nyilván az a „ zavar „ , amiről beszélsz, egy jel arra nézve, hogy több odafigyelés és több rendezettség kell ahhoz, hogy te is jól érezd magad és ahhoz, hogy tisztábban tudjad átlátni mik azok a dolgok az életedben, amiken változtatni kellene és mi az, ami kiváltja a problémáidat.