Szerintetek egy szociális fóbiásnak érdemes tanári pályára lépnie?
válasza: válasza:Oda menj, ami tetszene! Ha ez a tanár, akkor csináld azt!
(én is szocfóbos vagyok)
válasza: válasza:Nyugodtan!
Ma mindenki utálja a tanárokat: a diákok, a szülők, a kollégák, a felügyelők és a miniszterek is.
Legalább meglesz az okuk rá.
Amilyen megbecsültség ma van - úgysem azok mennek oda, akik oda valók lennének.
Ha szeretnél tanár lenni, menjél csak nyugodtan - lesznek előtte próbatanítások, ott majd kiderül, hogy tényleg ezt akarod-e.
A csipkelődő tinik nem hatnak meg, könnyedén elbánnék velük, azt hiszem, az ilyen helyzeteben simán felül tudok kerekedni a fóbiámon.
Ami félelmetes számomra, az maga a tanítás, és leginkább a próbatanítás, ahol egy nálam tapasztaltabb ember előtt kell megfelelnem. Illetve ijesztőek még a tanársággal járó feladatok, pl. szülői értekezlet, egy kirándulás megszervezése, esetleg ünnepi beszéd, stb.
Amúgy igazából nem maga a tanári pálya vonzz, de csak egyetlen dolog van, ami engem érdekel, és úgy érzem, ha nem foglalkozhatom ezzel, akkor semmi értelme nincs az életemnek. És ha közben meg is akarok élni valamiből (éppen csak valamiből), akkor a tanári pálya az egyetlen megoldás, mert ezzel a földtől elrugaszkodott dologgal csak az igazán szerencsés/tehetséges emberek tudnak mit kezdeni... én meg nem vagyok ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!