Eltérő nézetekkel, fura hobbikkal, fura véleménnyel a dolgokról találtatok társaságot?
Egy átlagos közösségben, ahol átlagos emberek vannak, álarcot kell viselnem, hogy elviseljenek - illetve én őket.
Megvannak az elveim, amik sokszor szigorúbbak, mint a ma elfogadottak, de néhol lazábbak.
Így is csak azt érzem, mindenhol mindenkire ráhagyok egy csomó dolgot. Néhányszor mégis megnyilvánulok, mert nem bírom. Ekkor elfordulnak tőlem sokan. Kívülről az látszik, hogy a fura nézeteimet hangoztatom, meg nem vagyok elfogadó, ezen kell változtatni. Belülről azt érzem, hogy sokat tűrök, próbálok elfogadni, de nyilván nem mindig megy.
(Közben persze úgy tűrtőztetem magam,
Az érdeklődési köreim különcek, sokszor a nememnek se megfelelőek; szabadidős tevékenységeim is eltérnek az átlagtól.
A korosztályom témái fárasztanak. Néha-néha nem zavar, mert legalább belelátok a dolgaikba, de hosszútávon kimerít.
Sokan lenéznek, levegőnek néznek, normál kérdéseimre bunkón válaszolnak.
Vannak barátaim, akik elfogadnak, illetve velük néhány nézetem azért egyezik.
De valahol egy teljesen közös hangnem mindenhol hiányzik.
Sokszor vagyok depis, sokszor érzem, hogy egy senki vagyok, szenvedés lesz az egész életem...
Akik ilyesmik, mint én, azok mind megkeseredtek, nem boldogok - ismerek pár 40-50-est.
Kik azok, akik még különállók, mindenhonnan kilógók?
Ti hogy kezelitek?
Találtatok párt, vagy legalább barátot, akivel megértitek egymást?
válasza:Kedves Kérdező!
Amíg nem tudni, mik azok az eltérő nézetek, fura hobbik, fura vélemények, amik elkülönítenek Téged az átlagtól/szokásostól/elterjedttől, addig nem tudhatni azt sem, nem jobb-e a Világnak, hogy egyedül vagy-e. Félreértés ne essék, lehet, Te egy földre szállt szent vagy, és ezért térsz el a hétköznapitól, de amennyit most elárultál a dolgaidról, az kevés a beszélgetés elindításához. De nem akarlak lerázni evvel. Megpróbálom gyakorlatiasan megközelíteni a kérdésed, jó?
"Így is csak azt érzem, mindenhol mindenkire ráhagyok egy csomó dolgot." Nagyon jól csinálod, csak így tovább. A Te életedre szóló magad alkotta szabályok Rád és a Te életedre érvényesek (a körülményeket állandónak tekintve mondom ezt, ha azok változnak, a Te ideáljaid/belső törvényeid stb is változhatnak). Vagyis ha Te nem szeretnéd, hogy valaki más a saját nézetrendszertét erőszakolná Rád, akkor most épp a legjobbat teszed magaddal és másokkal: toleráns vagy. Ki fogod bírni.
El fogsz jutni életkorodban és érettségben oda, hogy nem fog számítani, szeretnek-e/követnek-e/értenek-e egyáltalán. Persze lehet, hogy addigra zárt intézetben leszel (fenntartom az első bekezdésben írottakat) de lehet, hogy a saját törvényeid szerint élés elég boldogságot okoz majd Neked ahhoz, hogy ne is keress társaságot. Szokj hozzá a gondolathoz, hogy nem bizonyított e társaság létezése. Lehet, hogy -gondolkodásmódban- egy másik bolygóról származol.
"Néhányszor mégis megnyilvánulok, mert nem bírom. Ekkor elfordulnak tőlem sokan." Ez a dolgok ára. Ha nem akarod, hogy elforduljanak Tőled, tartsd a szád. Ha azt akarod, hogy elváljék a tüdő a májtól, akkor viszont többször nyílj meg. Ismered a dalt? Mindegy, hogy ki szeret, ért, aki érteni bír.
"De valahol egy teljesen közös hangnem mindenhol hiányzik. " Ez ilyen. Csak az emberek kb. kétharmada átlagos -mondjuk ha pl. az IQ természetes eloszlását nézzük- az alattuk lévő mintegy 17% répa, a felettük lévő 17% pedig szuperintelligens. De olyan -Te közös hangnemnek nevezed-, az egész sokaságra érvényes kommunikációs forma, ami lenne, nincs. Pont. De az idegen nyelveket meg lehet tanulni.
"Sokszor vagyok depis, sokszor érzem, hogy egy senki vagyok, szenvedés lesz az egész életem..." Tatatatááá, itt van az eb elhantolva: a kettő dolognak (1. az elutasítottságodból eredő boldogtalanságérzetednek 2. az életedben megélt szenvedések Rád gyakorolt hatásának) SEMMI köze nincs egymáshoz. Leírom még egyszer: a 2 dolognak semmi köze nincs egymáshoz. Miért is kellene legye? Ha megengeded magadnak azt a luxust, hogy a belső életed kiszolgáltatod a körülményeknek, akkor meg is érdemled, hogy szarul érezd magad. Tanuld meg a belső dolgaid jobban megvédeni, függetleníteni a külsőtől a belsőt stb.
Kezdj hozzászokni ahhoz, hogy egyedül leszel életed végéig. Mire vágysz jobban? A környezeted szeretetére, vagy hogy úgymond önmagad lehess?
Üdv és jó morfondírozást kíván R.
Ez a 4. közösségem, ahonnan ki vagyok közösítve.
A barátok barátok, minimum haverok, mert köt valami hozzájuk. Mégis, onnan is kilógok, és olyan szintű álarcot kell viselnem, hogy nem bírok hosszú időn át egy társaságban lenni.
Viseljem el, hogy más vagyok, viseljem el, hogy fáj az emberek hülyesége, viseljem el, hogy mások mindenben meg akarnak változtatni, de én egyszer se szólaljak fel?
Sok dologban igenis úgy érzem, hogy úgymond angyal vagyok. Másban nem érem el az ember szintjét, hanem valami primitív szinten vagyok. Azokon változtatni szeretnék.
Ha egyedül kell maradnom... Könyörgöm, hadd haljak meg!!
válasza:Milyen nézetekre gondolsz?
Mindenki fura egy kicsit, de mindenki máshogy. :)
válasza:Kedves Kérdező!
Az első válaszoló vagyok.
"Mégis, onnan is kilógok, és olyan szintű álarcot kell viselnem, hogy nem bírok hosszú időn át egy társaságban lenni." Hát akkor ne legyél hosszú ideig velük egy társaságban. Ki fogod bírni.
"Viseljem el, hogy más vagyok, viseljem el, hogy fáj az emberek hülyesége, viseljem el, hogy mások mindenben meg akarnak változtatni, de én egyszer se szólaljak fel?" Ha kibírod, ne szólj, ha nem bírod ki, szólj. Ha szólsz, akkor számolj a következményekkel. A Téged megváltoztatni szándékozni szándékoknak meg vagy engedelmeskedsz, vagy ellenállsz. Ennyi.
"Sok dologban igenis úgy érzem, hogy úgymond angyal vagyok. Másban nem érem el az ember szintjét, hanem valami primitív szinten vagyok. Azokon változtatni szeretnék." Hát ezzel még semmit nem mondtál. Se pro, se kontra.
"Ha egyedül kell maradnom... Könyörgöm, hadd haljak meg!!" Jó, én nem bánom. Mondjuk 80 év múlva. Oké?
Nem pontosan értem, mi a gond az egyedülléttel. Be lehet ám rendezkedni arra is, kényelmesen, otthonosan.
Üdv R.
Nem szeretem a sokemberes összejöveteleket, a piálós bulikat (valahogy abban a társaságban nincs közös témám, kb. csak akkor érzem jól magam, ha én is becsípek, de akkor se mindig).
Próbálok társaságban lenni, de megválogatott személyekkel. Például új közösségben ki van zárva, hogy jól érezzem magam az össznépi bulikon, inkább 1-2 emberrel akarok közelebbi barátságra törekedni, és 4-5-en beülni valahova.
Amúgy meg fura vagyok, azon az 1-2 emberen kívül más el se viselne hosszútávon. :D
Sokat dumálok, de fura dolgokról. Próbálom visszafogni magam, de még így se sikerül.
Amúgy olyan "munkamániás", sokat tanuló, komolyan vevő, tanulásban becsületes vagyok.
A lustaságot nem tűröm. Most itt nem is a tanulásról van szó... Hanem azt nem bírom, ha valaki semmi értelmeset nem csinál / amit vállal nem csinálja meg.
Ha műkörömépítő akar lenni, akkor gyakoroljon otthon, legyen ügyes és érdekelje. Nyilván nem mindegy, hogy csinálja... Más kezével foglalatoskodik.
Ha egyetemre megy, akkor mérje fel, mennyit kell tanulnia, és tanuljon annyit, és ne bukjon meg kvázi direkt.
Szóval ennyiből vaskalapos hozzáállásom van.
Néha ki is nyilvánítom, mint ahogy még rébuszokban írtam.
Másoknak ilyen magának való, szent, tanulásmániásnak tűnök. De ha nem mondok semmit, valahogy akkor is.
Közben próbálok sokoldalú lenni - elég messze vagyok tőle, de próbálok -, jobban odafigyelni másokra, elfogadni őket, kevesebbet görcsölni, lazán venni, az időmet beosztani, hogy mindenre jusson.
De ezt a részét már nem látják.
Nem azt látják, miben javultam, hanem azt, hogy hol van még hibám.
Ők állandóan beszólhatnak, meg akarhatnak változtatni, de állandóan.
Én egy szót szólok, és már s*gg vagyok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!