Miért nemtudok leszokni róla? Vérmérgezést lehet Tőle kapni?

Azért nem tudsz leszokni róla, mert az általad keltett fájdalomérzet hatására az agyadban lévö hipotalamusz endorfint termel, amit a szervezeted lassanként elkezd a stressz levezetéséhez kötni, és mikor stresszes, ideges vagy igényled azt az endorfint. És az idö múlásával egyre többet. :/ Szeményes tapasztalat. Nagyon nagyon nagyon könnyü rászokni, és százszor nehezenn leszokni róla... Nekem is kész szenvedés.

Ha gondolod, írj privit, lehet, hogy tudnék segíteni! :)

igaza van az utolsónak. túlságosan gyenge és szerencsétlen vagy. én is rá voltam szokva, sőt tudtam is miért. amit persze már előttem leírtak neked. viszont változás nem következett be nálam egészen addig amíg magam nem változtattam az életemen. én pocsék családi körülmények között éltem. 18 évesen az első adandó alkalommal el is költöztem. akkor kezdődött minden . rájöttem hogy egy tutyimutyi önsajnáltató béna alak vagyok aki máshonnan mástól várja a megoldást a problémáira. onnantól kezdve folyamatos fejlődésen mentem keresztül, ma pedig az akkorihoz képest csodás életem van, a beteges régi énemre pedig csak a hegek emlékeztetnek. egyszer életem során felajánlották hogy megműtik nekem. közöltem hogy nem szükséges. nem szégyellem. átmentem egy folyamaton amiből a saját lábammal kecmeregtem ki. nem voltam se orvosnál sem pedig gyógyszeres kezelésen. saját magam tártam fel a problémáimat és saját magam küzdöttem is meg velük.

hozzátenném hogy az ujjammal cumiztam akár a babák. ez pontosan 18 éves koromig tartott. azt hittem én már sose fogok leszokni róla. hogy én ilyennek születtem. szinte azonnal abbahagytam azt is mikor elköltöztem. nagyon nem voltam rendben lelkileg, de hidd el ha csak sajnáltatod magadat soha nem lesz jobb. fel kell állni erőt kell venni magadon.

én büszke vagyok hogy egy olyan sötét gondolkodású, depis beteg emberből ilyen lettem. azóta volt hogy sokkal komolyabb problémákkal kellett megküzdenem mégsem jutott eszembe egyszer sem hogy megsértsem magam. nem azért jöttem a világra hogy abból álljon az életem hogy feketén, depisen lássak mindent miközben nemcsak lelkileg de még fizikailag is ártok önmagamnak. ahogyan sem te nem azért sem pedig az előző válaszoló sem azért született.

egyszer azt olvastam akik öngyilkos típusok azokat mindig azzal bünteti meg a sors hogy a következő életük is ugyanilyen lesz. és így halmozza a lélek folyamatosan a sok fájdalmat akár generációkon keresztül is akárcsak egy átkot. mígnem valaki fel nem áll és el nem kezd tenni valamit azért hogy jobb legyen. hiszek benne. ha csak belegondolok hogy a szüleim is hogyan miként élték és élik az életüket. csak épp nem vagdossák magukat, hanem alkoholt isznak miközben sajnálják magukat hogy milyen pocsék az életük. a nagyszülők ugyanezek voltak. az egyik nagyapám olyannyira gyenge ember volt hogy még fel is akasztotta magát állítólag egy puszta pletyka miatt.

Állj ki magadért önmagaddal szemben!!!!!

Keress egy hobbit ami leköt,vagy egy jó könyvet!

Nem éri meg semmilyen proléma,hogy kárt tégy magadban.Amúgy hány éves vagy?Fiú v lány?Van párod?

Tapasztalatból tudom,hogy nehéz azon az utolsó ponton megállni ahonnan már nincs visszaút.Engem az tartott vissza,hogy látni akarom a fiaimat felnőni.Ez az után történt amikor arra riadtunk,hogy ég a tető a fejünk felett... mindenünk 30 év összegyüjtött emléke...édesapámtól kapott utólsó ajándék,a fotoja...és még sok minden elégett.Hónapokig a tűz ropogásara riadtam.Az is megoldás lehet,ha kiírod magadból.Ha gondolod írhatsz privit szivesen "meghalgatlak",ha az segítene.