Mért akkor hagy ott mindenki, mikor a legnagyobb szükségem lenne valakire?

szép lassan összeomlott minden körülöttem,utálom magam,bezárkóztam,nem beszélek már szinte senkivel.akivel ritkán mégis,mindig bólogatok,hogy rendben vagyok,minden oké,mert nem érdeklné őket sem..nem vagyok elég jó senkinek,magamnak se tudok megfelelni.érzem mit gondolnak rám nézve az emberek,de meg is értem,a helyükben én se barátkoznék magammal..minden nap magammal vívom a legnagyobb harcokat,és egyre mélyebben érzem magam.régebben sokat sírtam,főként tükör előtt,nem bírom a tükörképem látni sem.már sírni sem tudok.nincs egészséges kapcsolatom az étellel sem.családomra ilyenekben nem számítok,a könyvekben találok egyedül társaságot,szórakozást.fiatal vagyok még,nem akarom így leélni az élrtem.

szép lassan összeomlott minden körülöttem,utálom magam,bezárkóztam,nem beszélek már szinte senkivel.akivel ritkán mégis,mindig bólogatok,hogy rendben vagyok,minden oké,mert nem érdeklné őket sem..nem vagyok elég jó senkinek,magamnak se tudok megfelelni.érzem mit gondolnak rám nézve az emberek,de meg is értem,a helyükben én se barátkoznék magammal..minden nap magammal vívom a legnagyobb harcokat,és egyre mélyebben érzem magam.régebben sokat sírtam,főként tükör előtt,nem bírom a tükörképem látni sem.már sírni sem tudok.nincs egészséges kapcsolatom az étellel sem.családomra ilyenekben nem számítok,a könyvekben találok egyedül társaságot,szórakozást.fiatal vagyok még,nem akarom így leélni az életem.