Unalmas az életem, mi a teendő?

Sport,szakkör,tanfolyam.

Leköt + új ismerőseid is lehetnének.

napi 29 órát dolgozom este vagy reggel hazaérek és arra van enerigám hogy letusoljak, meg kivegyek egy joghurtot a hütöböl...

ennyi a magánéletem mostanában és én sem vagyok depresszios. Csak más szemszögböl kell a világot nézni. Én igy is tudok boldog lenni, mert van melom, van valamerre egy családom és biztos van valahol egy lány aki alig várja, hogy övele foglalkozhassak annyira amennyire ö megérdemli... :)

Legalább beláttad,hogy ez így nem jó.Próbálj ki néhány hobbit a kertészkedés mellett.Pl. ha lehetséges,menj el sétálni a közeli arborétumba vagy ligetbe,ahova tudsz menni.Vagy ha nem,akkor keress a neten egy kertészkedésben érdekelt közösséget,csak találsz ott valakit.:)

Viszont egy jó pszichológus is sgeíthet,ha semmit nem tudsz tenni a letargia ellen.Remélem segítettem,további szép napot!

#3

Ne hasonlítsd össze a sulit a munkával

Sokkal jobb dolgozni mint egész nap rohadni abban a k*rva padban és hallgatni azt a rengeteg értelmetlen baromságot

Hálát adok az Istennek hogy már nem vagyok tanuló

veled egy idős csajszi-

[link]

aztán mégis mindenféle bajnok és bombázó is.

Válts iskolát, és keress új barátokat, akik ráérnek. Vagy ha nem is váltasz iskolát, akkor keress olyan barátokat, akik már elvégezték a sulit, vagy nem gimibe járnak...

És ne tanulj sokat, az sem jó!

Szia! :)

Én is így vagyok most ezzel. Felkelek 5:30-kor, utazok a suliba egy csomót, tanulok a suliba, utazok haza egy csomót, hazaérek, egy óra pihenés, tanulás, még egy óra pihenés...rájövök hogy baromi késő van de ma megint jobbára tanultam...aztán lefekszek. Másnap előröl. Mivel alig van szabadidőm, alig vagyok osztálytársakkal, alig ismerem őket, akiket meg ismerek azok elérhetetlenek mert minden hétvégére van programjuk. Néha én is el tudok menni velük, de az is csak péntekenként van. Elég gyakran van hogy egy bizonyos családi vállalkozás miatt szombatonként ki kell mennem dolgozni. Nem egyszer kellett lemondanom a baráti programjaimat emiatt. Így már nincs is sok kedvük elhívni ide-oda, mindig az a válasz hogy "mennem kell dolgozni, nem érek rá"

Jövőre egy másik suliba jelentkezek majd át, mert rájöttem hogy ha már ennyi időt elvesz a tanulás az életemből, akkor olyan suliba kéne járnom ahol legalább az idő nagy részét azzal töltöm hogy olyat tanulok amivel később foglalkozni fogok az életben, ami a munkám lesz. Egy művészeti képzős suliba megyek majd át.

Szerintem neked is el kéne kezdened a szabadidődben olyan dolgokkal foglalkozni, olyas valamivel képezni magadat ami később az életed részévé válik. Nem sokat érsz vele ha most agyon magolod magad, de nem is a lényeget tanulod meg. Egy éve még mindent megtanultam, kitűnő bizonyítvánnyal ballagtam az általánosból is, tavaly is az lettem, de rájöttem hogy csak a lényeggel kéne igazán foglalkoznom. Még sincs olyan sok időm mint ahogy azt gondoltam, azt pedig az igazán fontos dolgokra kéne fordítanom. Gondolkozz el ezen te is. :)

Egyébként írhatsz privátban is ha gondolod, én mostanában akarok elkezdeni valamit ami kicsit kimozdít majd szerintem ebből a kis letargikus állapotból. De azt csak privátban írom le maximum :D

17/L