Annak, akinek a tanulás az egyetlen erőssége, de abba is belebukott, az hogyan lépjen tovább?

Nem tudom, milyen típusú vagy. De én pl. mindig tragikusabbnak éreztem a dolgot, mint ahogy sikerült. Meg érzem most is. Írok egy dolgozatot, úgy érzem, nem tudom, ott helyben sikerül kilogikáznom, de mivel kilogikáztam csak, azt hiszem nem lesz jó. Mindenkinek sírok, hogy kettes lesz, közben ötös. Ezt utálják bennem és joggal :D

Szóval lehet, úgy érzed, szétcsúsztál és nem tudtad, de nem tudhatod biztosan, jót írtál-e, és mikor otthon megnézted a megoldásokat, addigra nem emlékezhettél, te mit írtál. Hidd el, ez így van.

Amúgy kezdj kocogni, rajzolni, fotózni stb, fontos, hogy ne csak a tanulás legyen számodra.

Az egyetemen meg majd új lappal indulhatsz társadalmi/szociális téren. Kedvesek lesznek, az elején kb mindenki, de később is sokan. Lesz barátod.

Én is hasonló vagyok, nekem is kb csak a tanulás van. Tenni kell ellene, és hidd el, lehet is.

Amúgy mit jelöltél, merre mennél tovább?

Elég eltérő dolgok. :) Bár van bennük közös.

Földrajzra nem szokott magas lenni a pont, nem?

Ha esetleg valóban nem úgy sikerült, mint ahogy szeretted volna, akkor sem történt tragédia. Felsőoktatási intézményből nem csak az ELTE és BME létezik (bár nem az utóbbit jelölted). Lesz pót-jelentkezés, akkor lesz lehetőséged megjelölni olyan intézményt is ahol alacsonyabb a felvételi ponthatár. Ha pedig teljesen elégedetlen vagy az érettségid eredményével, akkor októberben lesz lehetőséged arra, hogy kijavítsd azt. Ahhoz, hogy felvegyenek valahova pedig nem kellenek érmek és egyéb kitüntetések.

Elkeseredni pedig nem kell, hiszen még nem is tudod az eredményt, és ha esetleg nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, tragédia akkor sem történt. Egészséges vagy, nem szenvedtél éppen súlyos balesetet, nem égett le a házatok, nem egy harmadik világbeli országban élsz...

Örülj az életednek! Nem buktál még semmibe bele, a várható életednek alig élted le az 1/4-ét. Legrosszabb esetben is csak annyi történik, hogy csúszol egy évet.

Tudom, hogy ez nem vigasztal, de lesz az egyetemen ennél rosszabb is. :)

A félévenkénti vizsgaidőszakokban vissza fogod sírni az érettségit, és az sem fog érdekelni, hogy hányasra lesz meg az adott tárgy, csak 1-esnél jobb legyen. A legtöbb egyetemista így van ezzel (feltéve, hogy nem „büfé szakra” járnak).

Az a baj, hogy semmilyen iskola nem tanít meg TANULNI és nincs tétes vizsga sem. Tanulási müdszertan, ha bejutsz egyetmre: hallgasd az előadásokat, készíts vázlatot közben, Én is sokkal syorsabban írok kézzel, mint mások, géppel meg főleg.Tovább a módszertan: olvasd el hozzá a jegyzet megfelelő fejezeteit, és a kettő alapján írjál "puskát", ezzel meg is tanulod a dolgokat. Próbáld meg a dolgok összefüggéseit nézni, ne tantágyben gondolkodj, pl földrajhoz azért kell majd némi történelem is, művészettörténet, nem tudom, ilyen mélységben soha nem foglalkoztam vele ( általános suli után a szakközépben és a fősulin is gazdasági földrajz volt csak)

Ha már felépítetted magadban a tananyagot, akkor nyald be a vázlatodat, és meglátod, sikerülni fog. Az első két félévben én is úgy mentem be vizsgázni, hogy úgy éreztem akasztani visznek. Aztán már megszereztem a vizsarutint és már nem is tudom, hányszor és miből vizsgáztam már az életben, beleértve az egy napos tanfolyamok végétől az autóvezetésen át a diplomákig, egyéb oklevelekig. És ne az utolsó éjszaka tanulj, hagyd érni magadban az anyagot, ha érdekel is a dolog akkor meg keress rá a neten.

Én csaknem 50 évesen is tanulok, igaz azzal, hogy szakirodalmakat olvasgatok, de ez kell a munkámhoz, mert az én fogllakozásomban a jogszabályok naponta változnak.Kérdezni sem kell szégyellni ám! Akár tanárt, akár diáktársat...Vagy valaki mást, aki a témához jobban ért. Aztán fog majd az önbizalmad és a vizsgarutinod is fejlődni.