Miért vagyok gyengébb mindenben?

Nincs tantárgy, amiben jó vagyok. Gimiben amire őrült sokat tanultam és szerettem, esetleg ötös voltam, ha nem szerettem, esetleg négyes. Ha szimplán sokat tanultam, akkor négyes ill. hármas voltam... Most egyetemen - gyengébb szakon, tehát nem olyanon, ahol ha megszakadsz, akkor esetleg kettes - jól megy a tanulás, de itt is sokat tanulok. Nem akarom elkiabálni, de talán megtaláltam a számomra megfelelő ritmust, így nem érzem magam terhelve. De még mindig sokat tanulok...

Számomra ismeretlen a figyelsz órán, számonkérés előtt egyszer elolvasod és jó jegyet kapsz effektus. Pedig mindenki ezt meséli, hogy gimiben így tette...

Testmozgás. Nem mondom, hogy eleget mozgok, mert nem igaz. A heti három óra mozgás talán minimum irányelv, de annyi sincs meg általában. De tény, hogy mozgok. Évek óta. És így sikerült azt a szintet elérnem, hogy annyit bírok, mint azok, akik SEMMIT se mozognak évek óta. Lekocogok 20 perc alatt 3 km-t, és nálam az nagy szó, kifáradok, örülök neki, majd kisül, hogy erre az képes, aki 5-10 év óta most kocog előtte. Én azért annál többet...

Hobbik. Tehetséges voltam rajzban, de semmi türelmem nem volt.

Viszont szeretek fotózni, talán az átlagnál tehetségesebb is vagyok.

Mégis, sok év alatt (8) sikerült oda fejlődnöm, hogy nem csak szökőévente fordul elő olyan fényképem, aminek úgymond értéke van.

Ráadásul emberileg is... Nem vagyok alapvetően se kedves, se empatikus, nem hallgatok meg másokat, nem figyelek másokra, csak lököm, hogy mi volt velem, beszélek arról, ami érdekel, ami bánt, aminek örülök. Erőltetnem kell, hogy ne az én témám domináljon, hogy meghallgassam a másikat, hogy elmondhassa és hogy ne fárasszam.

Nincs önbizalmam.

Nyilván az is számít, fejlesztem is.

Valamivel mégis könnyebben tanulok, mint gimiben, sőt. Annál mondjuk jóval könnyebben.

Tavaly az a 3 km kocogás 25-30 perc volt, ahhoz képest a 20 perc is nagy szám, ráadásul az év második alkalmán már elértem.

Ha jó kedvem van, kedvesebb tudok lenni másokhoz, és inkább meghallgatom őket.

De mégis... ez nem minden, az önbizalom nem minden.

Úgy érzem, hogy mindenért küzdenem kell.

(Orvosilag amúgy komoly bajom nincs. Mindenre azt mondják (ami eltérésem van), hogy tény, van, stressztől, levegőszennyezettségtől, össze-vissza evéstől; változtassak azokon a faktorokon, amin lehet, ha úgy érzem, írassak gyógyszert, ha úgy érzem, ne törődjek vele. Nálam a ne törődjek vele válik be.

Szóval nincs ismert szívbetegség, tüdőbetegség, ami miatt gyengébb vagyok.)