Miért nem tanulnak az egyetemisták?

Idén lettem egyetemista, és érdekes dolgokat tapasztalok.

Majdnem mindenki halogat.

Akkor, ha valaki jó eszű, és utolsó két délután jó alaposan átnézve az anyagot, jó zh-t fog írni -- most mindegy, a 2-es vagy az 5-ös számít-e jónak, mert ugye az tanárfüggő meg egyetemfüggő is --, nincs semmi kivetnivaló a halogatásban. Sőt, én nagyon irigylem az ilyeneket. A stressz nemhogy nem blokkolja őket - engem blokkol -, hanem motiválja.

Nem veszik félvállról, annyit tanulnak, amennyi kell nekik, jól teljesítik a feladatukat.

Azonban...

Sokan lustaságból halogatnak, és mivel nem olyan jó eszűek, nem fognak jó zh-t írni.

Így születik egy halom kettes olyan tanárnál, ahol az ötöst se nehéz elérni, és egy csomó bukta akármilyen tanárnál akármilyen tárgyból.

Aztán utána következik a nyafi és a jó eszű és/vagy szorgalmas csoporttársak irigylése, rosszabb esetben megutálása. Továbbá mondogatják, hogy mekkora egy szemét a tanár, milyen sok az anyag, mennyit szívatott, hogy tehette ezt...

Nem vagyunk egy nehéz egyetem, a szak se nehéz, mondjuk legyen közepesen nehéz.

Mégis azt látom, hogy tömegek pótzh-znak, akkor is, ha sok feladatot oldunk meg gyakorlatokon, és a zh-ban csontra ugyanolyanok vannak.

Ha kicsit is nehéz vagy szívatós a számonkérés, már alig van, aki nem pótzh-zik.

Szerintem a megértős tárgyaknál az a kulcs, hogy hétről-hétre gyakoroljunk - nem kell hetente sokat -, a megtanulósnál pedig, hogy ne 2, hanem 4-7 nappal előtte álljunk neki.

Nem tartom igaznak, hogy stresszelő - sőt, nálam ellenkezőleg. Sőt... nem igaz, hogy így ne lenne életünk.

Én pl. eljártam szórakozni. Sőt, olyannyira, hogy pl. mikor tanítás és szórakozás között volt 3 órám, akkor ott maradtam az egyetemen, onnan mentem szórakozni. Két órán keresztül átnéztem a megértős tárgyakat, közben ettem egy szendvicset. Majd, mikor meguntam, egy órát dumáltam, aztán mentem a "bulira".

Vagy, miután a szerda-csütörtök-péntek délutánjaimat-estéimet végigszórakoztam, a hétvégémet feláldoztam, és gyakoroltam.

Vagy, ha hétvégén volt programom, hétköznap tanultam többet délutánonként.

Nem fényezem magam!!!

Csak nem értem, miért van az, hogy az aránylag könnyű számonkéréseket se tudják teljesíteni.

A nyafi pedig meg ezerrel, hogy ilyen nehéz, olyan nehéz, ilyen-olyan kemény a tanár, és fúj mi, akik átmegyünk, nem vagyunk emberek...

Merthogy ők sörözni akarnak délutánonként, nem tanulni...

Könyörgöm, csak én érzem úgy, hogy a sörözés és a tanulás NEM ZÁRJA KI EGYMÁST?????