Hogyan tudja a többi ember így csinálni?
A legtöbb egyetemista, főiskolás (ahogy látom, legalább 99,95%) számonkérés előtt 1-2, nagyon nehéz anyag esetén 3 nappal kezd tanulni.
Az motiválja őket, hogy mindjárt itt a számonkérés, már nincs sok idejük, ezért keményen tanulni kell.
Ezért reggeltől estig, sokszor éjjelig egyfolytában bírnak koncentrálni ugyanarra a tananyagra, és a számonkérésen tudják azt is, amit csak egyszer néztek át. Mert ugye sokkal többre nincs idejük.
Nekem is minden barátom mondja, hogy ne tanuljak hétköznap, hétvégén se, hétvégén pihenjek. Majd zh előtt 1 vagy 2 nappal ráérek tanulni.
Nem elég, hogy azt látom, hogy azzal, ahogy csinálom, tökegyedül vagyok, hanem még ki is készítenek idegileg, lelkileg, önbizalmilag.
"Pihenni is kell", "higgy magadban, meg tudod csinálni, neked is elég az utolsó pillanat"
Ennyire nyomorék lennék?
Engem nem motivál az, hogy már csak 1-2 nap van, hanem pánikba esek. Sőt, pánikba esek attól is, hogy azt az 1-2 napot viszont végig kell tanulni. Engem az motiválna, ha egy nap tanulok is, pihenek is. Szóval, ha halogatok, akkor nem tudok koncentrálni, nem tudok nekiállni, ha nekiálltam, folytatni nem tudom.
Ha 1-2 nap alatt nézem át, és mindent egyszer, max kétszer tudok átolvasni, nem marad meg. Megértem, emlékszem arra, hogy mihez kötöttem a könnyebb megtanulás érdekében, de a szakszavak, pontos definíciók még nem mennek.
Nem tudok órákon át egy dologra koncentrálni.
Ha lustulok, nem tanulok, pedig tudom, hogy másfél, egy hét múlva számonkérés, akkor agyonstresszelem magam. Engem nem a tanulás stresszel, hanem a nem-tanulás. Ha már aznap tanultam akár csak egy órát, akkor halál nyugodtan tudok filmezni, olvasni, sétálni kezdeni vagy társaságba menni. De ha nem, akkor... :D
Sőt, sok tárgyra hétről hétre gyakorolok, mit tudom én, egyszerre napi fél órát, de 3 napon.
Mindenki hülyének néz, mindenki közli, hogy stresszelem magam, csak nem tudok róla. Mindenki közli, hogy "élnem" kellene, ugyan úgy érzem, elég a szabadidőm így is, igazából nem elég.
Ez már a sokadik kérdésem itt, bevallom.
De tönkretették az önbizalmamat, mostmár nem hiszek annak, ahogy én érzem, gondolom.
válasza:"Azt nem értem, miért van az, hogy 200 emberből 199 lusta és csak 1 nem. "
persze az emberek nagy része manapság lusta, de ettől függetlenül elmagyaráztam már miért "jó lustának lenni".
"A másik meg az, hogy ti úgy véditek a lustaságot, hogy hihetetlen. Közben be is szóltok nekünk, és szerintetek mi nem jól csináljuk."
ezeket meg nem tudom kiknek írtad, de paranoia gyanús...
"Amúgy nem lehet, hogy amit csináltok, az a lustaság igazolása? "
ezt megint nem tudom kiknek írod, de ha akarod nézz utána tudományos kutatásoknak a tanulás területén. lehet jobban menne a tanulás is. meg szerintem ezt mások is rád tudnák fogni a rossz tnaulási módszered miatt.
ez nem online pszichológiai fogadó, ha valami problémád van a lakótársaiddal, velük beszéld meg.
Már miért lenne rossz a tanulási módszerem?
Nem, nem csak elmagyaráztad, miért jó lustának lenni. Amit amúgy nem kell magyarázni, mert mást se magyaráznak, csak azt. Amikor azt magyarázzuk, miért jó beosztani, persze meg se hallgattok.
Mi van, ha valaki nemcsak a jó jegyre törekszik, hanem a tudásra?
Mindenki más, állítólag.
Nos, akkor. Lehet, hogy van 200 emberenként egy, aki meg tudja tenni, hogy óráról órára tanul, vagy egy héttel előbb tanul legalábbis, viszont egy nap nem tud 5-6 óránál többet koncentrálni, és ha halogat, begörcsöl, és attól nem tud koncentrálni.
Ha ez nem igaz, akkor már megdőlt, legalábbis egy téren, hogy mindenki más.
Milyen lakótárs? Honnan veszel bármiféle lakótársakat?
És még te beszélsz az önbizalomról, mikor válaszokon keresztül próbálsz győzködni, hogy nem jól csinálom, úgy jó csak, ahogy mindenki más csinálja, és csináljam én is úgy.
Ha nem hiszed, hogy erről győzködsz, olvass vissza.
Amúgy azt megengeded, hogy hadd én döntsem el, mi stresszel és mi nem?
Mert a tanulás, az NEM stresszel.
Ellenben ha utolsó két napra hagyom, az igen. Nem is kicsit.
válasza:Fáj neked, hogy más máshogy osztja be a tanulását?
Nem hisztériáztam.
De az igenis nem tetszett és nem tetszik, hogy az emberek a "kisebbségre" akarják erőltetni az elveiket, a szokásaikat. A "másokat" nem hagyják békén, nem hagyják élni, szinte "kicsinálják" lelkileg, idegileg, önbizalmilag.
Aki gyenge személyiség. Aki erős, az legyint rá. A Nagyim is ilyesmi, mint én, pl. karácsony előtt esetleg már két héttel süt; vagy napi négyszer mosogat, mikor egyszer is elég lenne akár. Ha halogatná pl. a sütést, akkor ideges lenne, nem tudna mit kezdeni magával, és az utolsó napokban nemhogy nem végezne, hanem odasütné, olyan ideges lenne.
A család többi tagja is ilyen.
Csak ők erős személyiségek, és le se sz*rják, más hogyan csinálja, másnak mi a véleménye.
Én sajnos gyenge személyiség vagyok, nem tudok nem elgondolkozni, ha azt látom, valamivel egyedül vagyok, és ha szólnak, akkor magamra veszem, és szerintem mindezt érezve még "erősebben" szólnak.
Ha egyszer, egy darab kommentben leírtad volna, hogy mik az előnyei az utolsó pillanatban tanulásnak, és leírtad volna, hogy esetleg nekem is beválna; majd nyugtáztad volna, hogy engem nem stresszel az előre tanulás, SŐT; és nemcsak a rövidtávú memóriámba akarom raktározni, hanem a hosszútávúba is; nos, akkor azt mondom, segíteni próbáltál.
De meg se hallgattál, egy érvem se jutott el a tudatodig szerintem, végig feltételezted, hogy nem tudom magamról, mik a képességeim és mi stresszel engem (ezen, ha erős személyiség lennék, jót röhögnék).
Nos, ez nem segítség.
Ez alsó hangon is b@sztatás, minimum.
válasza:"Fáj neked, hogy más máshogy osztja be a tanulását?
Nem hisztériáztam. "
ezek után pont komolyan veszlek és végig fogom olvasni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!