Az, hogy lehet hogy egy optimista beállítottságú lányt, akinek pozitív gondolatai vannak nem mindenki szereti?

Pontosan erről beszélek kedves előző. Van egy kb. 140-es IQ-d, gondolom nem nézel ki rosszul sem, az életet gyakorlatilag easy fokozaton játszod és neki állsz osztani az észt, hogy az optimizmus milyen jó dolog. Úgy könnyű optimistának lenni, ha az ember élete csupa siker. Ezt nem vagytok képesek felfogni, és ezért baromi unszimpatikus egy optimista egy pesszimista számára, ráadásul ha veletek beszélgetünk még szarul is érezzük magunkat a ti sikereiteket látva...

Amúgy pedig orvostanhallgató vagyok, ha már fel akarunk vágni, a végzettségünkkel…

"Engem bántalmaztak gyerekkoromban, jelenleg nincs pénz új cipőre pedig a mostaninak szakadt a talpa, összesen 2 barátom van, alig mozdulok ki itthonról, új társaságban nehezen oldódom, soha nem vagyok a középpontban, bár a legtöbb ember kedves jelenségnek tart. ;)

Igazából nem attól lesz - szerintem - optimista egy ember, hogy el nem tudja képzelni a nyomorúságot és egy rózsaszín álomvilágban repked. Hanem attól, hogy fellázad minden ellen ami a lelkét szétszedheti."

Az én általam megismert optimisták általában nem ilyenek, hanem olyanok, mint az előbb válaszoló bölcsész (cinikus mosoly) hölgy.

Az, ha ilyen körülmények között képes vagy pozitívan gondolkodni tényleg becsülendő, és a te szádból az optimizmus talán nem is hangzana akkora képmutatásnak. Én sajnos nem tudok így gondolkodni, felkészülök minden eshetőségre a legrosszabbra számítok, és belevágok a dolgokba, a legnagyobbakat mindig akkor csalódtam életemben amikor optimista voltam. Az életemet alapvetően próbálom jobbá tenni és reménykedek benne, hogy egyszer én is lehetek boldog, de nem várok túl sokat.

szerintem még te sem tudod mit akartál kérdezi.

amíg ilyen hülye közhelyekben gondolkodsz, hogy miért lehet hogy valakit enm szeret mindenki meg a pesszimizmus rossz dolog, addig mindegy mit írunk, álomvilágban élsz, mint ahogy a legtöbb "optimista".

"Attól h optimista vagy még a földön járhatsz ;)

manapság a realistát nézik pesszimistának, mert az igazat nézni. magyarul, szinte semmi jó sincs a mai világban. a zenén kívül :)"

ezzel egyetértek, nagyon jól példázza az emberiség infantilis mivoltát, hogy inkább hazudozik magának is, minthoyg beismerje a hibáit és tegyen ellene. gyakorlatilag nem ismerek sok olyan embert, aki képes ezekre, eddigh az összes "optimista" akivel tlaákoztam csak egy elkeseredett álbohóc volt.

aki valódi optimista az él a lehetőségekkel, nem panaszkodik meg hisztizik.

"Nem szeretnék megfelelni mindenkinek, de jó lenne ha azzal nem vesznék össze minden héten akit szeretek, minden kis butaság miatt. :("

jaj értem már, tipikus naiv kislány esete.

ha szeretnéd, nem vesznél össze vele. szerelems vagy 1 srácba mert jól néz ki meg tipikus rosszfiú, és reménykedsz, hogy majd pont te megváltoztatod, de közötök nicns egymáshoz ideológiai szinten. csak 9999x hallottam ezt az esetet.

legalább lefektetett már?

"Na most egy kicsit megértetted, hogy miért lesz pesszimista valaki, most elmondom, hogy nekem mi a bajom a hozzád hasonló optimista, naiv kislányokkal. Az optimista emberek többsége meglátásom szerint azért optimista, mert az élet kesztyűs kézzel bánt velük. Ők meglátásom szerint általában attraktív, szép külsejű, extrovertált belsővel rendelkező, népszerű, társaság középpontja emberek. Akik nagyon sokszor nem dolgoztak meg a sikerükért, hanem, vagy mázlijuk volt, vagy apuci-anyuci a seggük alá tolta az életet. Én nem voltam ilyen szerencsés, ezért valamilyen szinten irigy vagyok ezekre az emberekre. Kissé le is nézem őket, mert naivak, rózsaszín ködben élnek, és nem látják a világ romlottságát, valamint úgy gondolom, hogy általában véve sokkal kevesebbet tettek le az asztalra, mint én, aki mindenért megdolgozott.

Mindezek után egy optimista nő számomra baromira idegesítő társaság tud lenni, pláne ha kevésbé intelligens, mint én. Zavar az, hogy naív, zavar, hogy fogalmuk sincs a világról, zavar, hogy el nem tudja képzelni, hogy milyen problémákkal küzdök nap mint nap, és valami nyálas sablon hülyeséggel próbál segíteni..."

abszolút korrekt, és megelőlegezem, az értelmesebb férfiak többsége ilyen. bár szerintem sok irigyelni való nincs az ostobaságban. mert annak aki később kapja a pofont az élettől, sokkal rosszabb. pl aki 2 ygerek után kapta meg a feleségétől, hogy az ki akarja élni magát, vagy nyomatta az optimistát, aztán rákban meghalt az apja, már valahogy nem lesz ugyanaz az ember sosem, hatalas törés az életében.

viszont szerintem (remélem) sejted, hogy ezeket is teljesen fölöslegesen írtad le egy ilyen embernek. az emberek nem szeretnek szembesülni a negatív valósággal. még ha fel is fogja, biztosan elutasítja, én még 1 olyan optimsitával nem tlaálkoztam, aki beismerte volna a hülyeségét egy ilyentől. max mondjuk 26 évesen jött rá, hogy enm 20 évesen kellett volna szülni, meg ehhez hasonló dolgok, csak ugye évekkel utólag már mindegy...

"Utolsó, az a gond, hogy általánosítasz. Én például pont az ellentéte vagyok mindennek, amit leírtál, meg egyébként sem ismersz. De tény, hogy a legtöbb pozitív kisugárzású, optimista egyén extrovertált és vonzó."

ez pl pont egy tipikus optimista közhely. annyit azért nem tévedett.

"Erre csak egy megvető nézéssel tudnék megfelelően válaszolni. Persze, hogy általánosítok, mert sem téged sem a srácot nem ismerem ezért kénytelen vagyok általánosságban írni. "

az irónia abban van, hogye zt egy áltlaa feltett kérdésben vágjaa fejdhez. modnom, fölösleges erőltetni, 1 kifogás után jön a töbi, bármit megtesz, hogy ne kelljen beismernie naivitását.

"Engem bántalmaztak gyerekkoromban, jelenleg nincs pénz új cipőre pedig a mostaninak szakadt a talpa, összesen 2 barátom van, alig mozdulok ki itthonról, új társaságban nehezen oldódom, soha nem vagyok a középpontban, bár a legtöbb ember kedves jelenségnek tart. ;)

Igazából nem attól lesz - szerintem - optimista egy ember, hogy el nem tudja képzelni a nyomorúságot és egy rózsaszín álomvilágban repked. Hanem attól, hogy fellázad minden ellen ami a lelkét szétszedheti."

nem attól, hanem attól, hogy hitegeti önmagát. pontosan erről beszélünk, ha ismernéd a valóságot, tudhatnád, hogy a lázadásodnk nem sok értelme van, egy pesszimista pont hogy nem lázad, mert tudja, hogy nincs értelme egyrészt, másrészt meg tudja, hogy ez a lázadás is csak egy helyzeti adottság. nagyon szép szöveget körítettél, de kíváncsi lennék, ogyan lázadoznál mondjuk egy afrikai kisfaluban éhező aidses ygerekként. vannak nagyobb problémák is az életben aszakadt cipőkön kívül. mondjuk évekig éhezni, komolyabb betegségekben szenvedni, halál, teljes lelki magány, kiszolgáltatottság, kilátástalan jövő, stb. meg ha annyira lázadnál nem lennél egy félénk nyuszi.

mindegy, is, fölöslegesen mentem bele részletekbe. szeritnem valahol magadat ekresed ebben a srácban.

"Hanem pont attól hogy tisztában van vele, látja, csak nem érdekli mert arra koncentrál hogy élvezze az életet és higgyen abban hogy jobb lesz..."

az optimista szerint. a pesszimista szerint meg pont ez az idegesítő, sosem fogod emgérteni.

idegesítő ez a beképzelt okoskodó hozzáállás, hogy csak kézbe kell venni a dolgokat, mert aki ebben hisz, arról virít, hogy nincs valódi tapasztalata az életről, amiben egyszer szembesülhetett volna azzal, hogy milyen tehetetlennek lenni, és szembenézni a valósággal: igen, vannak dolgok, amik nagyobbak nálam, vannak helyzetek ,amiket en mtudok jól megoldani, vannak erőtlen pillaantok, igányeim, és a halál egyszer engme is elér. szeriontem az optimizmus az önámításból gyökerezik ,aminek sokszor másik jelenlevője a beképzeltség is.

szerintem egy pessizmistát főképp az hangol le, hoyg tele van a viág okoskodó optimistákkal, de valahoyg mégsem halad előre. bizonyára északkorea is tele van optimistákkal: megnyerjük az atomháborút...

jó lenne végre a sok hit helyett egy kicsit leülni, gondolkodni és kételkedni is... főképp ömagadtokban és a világban végrevitt hatásaitokon.

"Pontosan erről beszélek kedves előző. Van egy kb. 140-es IQ-d, gondolom nem nézel ki rosszul sem, az életet gyakorlatilag easy fokozaton játszod és neki állsz osztani az észt, hogy az optimizmus milyen jó dolog. Úgy könnyű optimistának lenni, ha az ember élete csupa siker. Ezt nem vagytok képesek felfogni, és ezért baromi unszimpatikus egy optimista egy pesszimista számára, ráadásul ha veletek beszélgetünk még szarul is érezzük magunkat a ti sikereiteket látva...

Amúgy pedig orvostanhallgató vagyok, ha már fel akarunk vágni, a végzettségünkkel…"

ezzel többek közt enm értek egyet, egyrészt szerintem az optimizmus sosem jár együtt magas iqval, másrészt többnyire pesszimistának mondanám magam, de egyáéltalán enm irigykedek a tudatlan boldogságot illetően.

"Arra nem gondolsz hogy a sikerért dolgozni kell? Szerinted tapsra szerzek nyelvvizsgát? Easy mód megyek át ötössel a vizsgákon? Mindenki küzd, mindenkinek vannak problémái nem kell különlegesnek képzelni magatokat és lenézni azt aki pozitív."

ez fordítva is igaz, nem kéne lenézni azokat, akik nem tudnak segíteni magukon. gyakorlatilag pont ugyanez okból nem is célom, hogy meggyőzzek bármilyen optimistát az igazamról, hisz amíg enm tapasztalja meg saját kicsinységét, és enm tud leereszkedni a gőgből, addig azt se tudja elfogadni, hoyg mások méásképp gondolkodnak mint ők, és hoyg talán igaza van a másiknak.

"3-szor buktam forgalmin, na és? Negyedszerre megcsináltam pedig nagyon elvoltam keseredve hogy mennyi gyökér vagyok. Tönkretette az álmaim a kormány? Na és? Csináltam új álmokat. "

újabb marhaság, mert a legtöbb embernek ma már az az új álma, hogy legyen mit enni holnap, vagy ne fagyjon meg a híd alatt... ebből is látszik, hogy semmi problémája az éeltben egy optimistának, nm is tláakoztam még egy olyannal sem. az nem probléma, hogy nehéz az élet, az a probléma, amikor nem tudsz tenni semmit a pusztulásod ellen. ne akkor legyél optimista amikor 3x megbuksz a vizsgán, de apuci fizeti, hanem akkor, maikor hónapok óta alultáplált vagy, és beteg. bocsánat, megint fölöslegesen magyarázok. na ez az idegesítő az optimistákban.

sejtem, miért van kiakadva a sárc, mondom, a legtöbb optimsita csak sipákolni képes, gyakorlatilag az optimisták csak tapasztalatlan álszent pesszimisták.

"A szüleim elváltak a családom halálozik."

mondj 1 olyan embert akinek örökké élnek a nagyszülei... 10ből 9 embernek meg elvbáltak a szülei, ezt se tartsd akkora tragédiának. egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik normális családban élnek.

" a legnagyobbakat mindig akkor csalódtam életemben amikor optimista voltam."

szerintem ez a legfotnosabb mondat és bizonyíték arra, miért enm jó optimistának lenni.

"Nem hiszem el hogy lehet valaki ennyire értetlen. Attól hogy nem tudtok felülkerekedni a problémáitokon miért mi vagyunk a rosszak? Inkább azt meséld el te miért vagy pesszimista mert most már érdekel. Minden pesszimista ennyire irigy?"

abszolút nem, ha pl én anank nevezem magam, én rohadtul nem irigylem az optimistákat, sőt, örülök, hoyg nekem volt lehetőségem az élettel szembenézni, ami nekik még enm ment. és mivel elismerem, hogy kemény és kellemetlen élmény, nem is akarom másokat meggyőzni erről a "tudásról". meg lehet halni anélkül is, hogy az ember szembenézne a valósággal, lehet boldog öntudatlan életet is élni hamis reményekkel teli, DE ne ne akarjuk lenyomni ezeket a hülyeségeket mások torkán. képzeld el, milyen lenne, ha szektát alapítanánk arra, hogy az élet rossz és senki se foglalkozik velünk, és minden ajtón bekopogtatnánk hogy csatlakozzanak hozzánk. na kb ilyen érzés, mikor "hívők" traktálják az embert.

igaz, egy istenhívő annyival előrébb van az optimistánál, hogy legaláb 1 magánál nagyobb erő létezését elismeri, és tudja, hogy ő csak eszköz, nem pedig fordítva. igen, vannak fordított istenhívők is, de most nem róluk beszélek.

utolsó:

jó lenne megjelölni kinek válaszolsz. meg eleve hülyeségeket állítasz, vagy keversz valakivel, nekem aztán mindegy, mit gondolsz.

csak ugye már megint én tévedek, mert előre tudtam, hogy eltűnik a vigyor az arcodról, mikor valaki nem ért egyet veled. megy a köpködés, lenézés, de te vagy az optimista. te csak a 4567347. ilyen ember vagy, akivel találkoztam....