Hogyan lehetne javítani a túlzott izguláson?

Ferenc javaslata nem is volna megoldás. Ha én tanár lennék nem egyeznék bele az ötletbe, mivel a probléma megoldása nem annak megkerülését feltételezi.

Nos, kérdező, bármennyire is furcsának tűnhet, de végezz légzési gyakorlatokat. Ennek két oka van:

1) jó hatással van az agyra és ezáltal a közérzetre is a helyes, mély légzés, tehát nyugtató hatással van az elmére, amely szükséges ahhoz, hogy az izgulást legyőzzed

2) a légzőgyakorlatok segítenek a beszédben, legyen szó bármiről: felelés, olvasás, udvarlás, köszöntő, stb.- Egyszerűen mindegyikbe bele lehet sülni, ha az ember nem tanul meg helyesen lélegezni. Amikor eluralkodik a pánik, akkor a légzés szapora lesz és a szív össze-vissza kalimpál, csak ezt idővel megszokják sokan és már fel sem tűnik, hogy mennyire helytelenül lélegeznek a stresszes pillanatok alatt.

Meg kell tanulni egyenletesen lélegezni, ráadásul lassabban és mélyebben, mert ez önmagában is megnyugtat, de ami a bónusz az az, hogy a beszéded is sokkal tisztább, érthetőbb és kiegyensúlyozottabb lesz, még akkor is, ha előtte izgultál.

A lényeg az, hogy amikor kikerülsz felelni, akkor azt az érzést amit érzel nem tudsz 1-2 megszüntetni, de ha megfelelően lélegzel már 80%, hogy senkinek sem fog feltűnni, hogy izgulsz !

Néha kívülről kell elfojtani a belsőt.

Én is ilyen voltam.

És én egyet értek az elsővel, nekem valahogy írásban jobban ment önmagam kifejezése, egyszerűen ilyen típus vagyok/voltam. Persze ma már, megtanultam ezzel bánni, de hát a sulis kort már kinőttem...

Pedig nem csak, hogy feleltettek, hanem olvasó versenyre küldtek, rendezvényekre mikrofonba kellett beszélnem, előadások...

Ma már rohadtul nem érdekel, ki, hogy néz, mert azóta történt pár dolog az életemben, konkrétan sokkal nagyobb félelmeim adódtak, mint, hogy jól felelek-e vagy sem.

Bizonyos félelmek, más nagyobb félelmekkel felül íródnak, és kipukkadnak. Vagy épp azzal, hogy egyszer jól, és tisztességesen beég az ember, és rájön: az ég egy adta világon semmi nem történt; nem haltam meg, tudtam levegőt venni, a lábam még a földet érte, és vert a szívem...és másnap is felkelt a Nap, nem állt meg a világ. Na bumm.

Nekem néha is segített, ha volt valami apró dolog a kezemben, amivel "matathattam", pl. egy radír, vagy amivel összefogják a papírt, most nem jut eszembe a neve...

Esetleg volt olyan élményed, hogy megszégyenítettek bármikor felelés közben?

Még egy tipp. Kulcsszavak mentén jegyezd meg az anyagot.

Ez lehet 3-4 szó, és azt még papírra se kell írni.

Nekem volt olyan tanárom, aki tisztában volt vele, hogy izgulok, és mikor csak viccesen megjegyeztem, hogy hú, hát most kicsit parázok, pedig tanultam, akkor megnyugtatott, hogy akkor biztos simán felmondom, szóval a tanár hozzáállása is rengeteget számított, hogy egyáltalán figyel rám, érdekli amit mondok, nem csak "jóvan daráld már el, oszt ülj le", és úgymond segített ha elakadtam. Van olyan is, akinek idő kell míg bemelegszik, ez olyan 2-3 perc.