Miért aggódunk egymásért? Miért sajnáljuk, ha meghal valaki?

Azta! Mennyiféle válasz! És meglepő! Azt gondoltam nagyobb tusakodás folyik ebből, hogy ugyan már milyen érzéketlen az aki nem sajnálja a másikat. Való igaz, hogy a sajnálat egy negatív érzés. És én is annyi mindenkit tudok sajnálni, hogy elegem lett ebből az érzésből.

Illetve ha már annyira sajnálkozni akarok, van hogy magamat sajnálom inkább és megajándékozom magamat valamivel, akár egy élménnyel, vagy aprósággal, hogy hosszabban szívom be egy virág illatát...

Egyébként ha valaki sokat sajnálkozik és szintén szeretne kicsit alábbhagyni ezzel, akkor segíthet az, hogy ugyan már, akit sajnálunk pl. azért mert nehezek az életkörülményei, arra is lehet gondolni, hogy az élet a küzdést adta számára, és valóban képes lehet a megküzdésre. Segíteni lehet neki, de nem kell helyette megoldani az egészet. Így jöhet létre a fejlődés. Az ő fejlődése.

Örültem nektek, köszi.