Miért aggódunk egymásért? Miért sajnáljuk, ha meghal valaki?

Ha en ismerem szemely szerint az illetot, akkor szeretetbol es ragaszkodasbol tartok hozza es persze sajnalom is, hogy nem talalkozhatok vele "tobbe"

Viszont, ha nem ismerem, foleg mar nagyon idos szemely (80-90 eves) akkor arra gondolok, hogy, milyen jo neki, jo sokat elt, en is szeretnek ennyit elni, hogy lassam a vilag, hogyan valtozik?

A tuleles, egyaltalan nem erdekel, amig penzem van eledelre.

32/N

Ez nagyon jó kérdés. Kár hogy én nem vagyok megfelelő személy hogy válaszoljak rá, mert én még élvezem is az ilyen balesetes, véres képeket-videókat, nem sajnálom őket, csak ritkán tovább elgondolkodom rajta, élt xy évet, aztán puff egy pillanat alatt meghalt...

Igaz hogy már akkoriban nem velünk élt, de édesapám halála sem viselt meg, nem látok abba értelmet h gyötörjem magam amikor úgyse változik azzal semmi....

Szerintem is főleg magunkat sajnáljuk, hogy nélkülözni kell a kedves személyt, vagy családtagot. Az elválás nehéz. Ha csak egy ritkán látott vendégtől válunk is l, sajnálattal godnolunk arra, hogy mennyire nem fogjuk látni megint sokáig.

A ásik ok a halálkörülményei, a szenvedés, halálfélelem átélése, ez borzasztó, és résztveszünk a fájdalmában annak aki átéli ezt.

Ha a gyerekünk, akkor olyan, mintha saját magunk, vagy egy testrészünk lenne az, akitől meg kell válnunk.

Máskülönben igazat adok, a halált egy "utazásnak" foghatnánk fel, valaki elmennek, mások jönnek, ennek természetes folyamatnak kellene lenni, égül is tényleg az. A távozótól el kell búcsúzni, és elengedni.

Én hiszek az újra meg újra megszületésben, ezért én könnyebben tudok a meghalásra godnolni. Számomra csak egy ideiglenesen másutt tartózkodás.

Amikor elüt valakit az autó, szerintem azért sajnáljuk(már aki sajnálja) mert belegondol(nem feltétlen tudatosan) hogy igazságtalanság, hogy önhibáján kívül egy másodperc alatt meghalt, nem élvezheti tovább az életet és szerettei hiányolni fogják, valamint ilyen bárkivel előfordulhat. Ha fiatal volt, biztos voltak céljai, tervei, elképzelése - mint nekünk, de ő már nem valósíthatja meg. Habár erről nem lehet biztosat mondani, ez is csak találgatás.

9:00-ás voltam, nem vagyok egyébként pszihopata tuskó, vagy micsoda, csak érdekel a téma, attól hogy nem veszek tudomást róla, meg másképp gondolkodom, még a tények ugyanazok maradnak, élünk-meghalunk, semmi előny nem származik abból ha gyötröm magam a sajnálkozással.