Van aki még így érez? (Spancserek)

Most néztem meg a Spancserek című filmet, mely nagyszerű poénokkal tűzdelve egy nagyon is komoly témát dolgoz fel, mely elkeserítő realitással ábrázolja az én helyzetemet.

A történet szerint egy gazdag, jóképű harmincas srác rátalál élete szerelmére, közeleg az esküvő; csak éppen senkit nem tud, akit násznagynak kinevezhetne, szóval nincsen egy férfi barátja sem. Mindig körülvették a nők, de fiúkkal sosem volt jóban. Sajnos az én életemben is ez van, ez az egyik legnagyobb vágyam, hogy találjak egy srácot akivel csomó kalandot átélhetek, akivel nevethetek és hülyülhetek, ugyanakkor érezteti velem, hogy fontos vagyok neki, megért és elfogad olyannak amilyen vagyok. Hangsúlyozom, nem vagyok meleg, nem akarok vele s.exelni, semmi hasonlót, azt egy szép és elbűvölő lánynak tartogatom. Ám akármilyen mély is lesz a szerelem, barátságot Tőle sosem kaphatok.

Ki miként gondolkozik ilyen téren?

20