Mindenki csak a közvetlen, nyitott embereket szereti?

Én is észrevettem, hogy mindenki az csevegő, egyszerű témákról áradozó embereket kedveli. Én is kb. olyan vagyok mint te és furcsának gondolnak. Hát ez van.

én is szeretem hallgatni a csacsogó, felszínes témákról beszélő embereket, de ők nem a legjobb barátaim. A legjobb barátnőm olyan mint te, és sokkal jobb, hogy vele el tudok beszélgetni az élet dolgairól. Ha a közvetlen környezetedben nincs ilyen személy, akkor menj fotós klubba esetleg, vagy könyvtárba, rajzszakkörbe, ott hasonló emberekkel ismerkedhetsz meg, mint te :) Sok sikert 15/l

Az, hogy valaki közvetlen és nyitott szerintem nem feltétlenül jelent rosszat. Persze vannak azok az emberek akik mindig a társaság középpontjában akarnak lenni és be nem áll a szájuk, de valamilyen szinten muszáj nyitottnak lennünk, és kapcsolatokat teremteni, mert ha bezárkózunk a saját kis világunkba akkor nehezen fogunk érvényesülni az életben. Az ilyen emberek küszködnek általában beilleszkedési problémákkal. Én tudom milyen ez, mert régen én is ilyen voltam, de egyáltalán nem szerettem ilyen lenni. Úgy éreztem, hogy kinéznek, és hiába volt 2-3 jó barátom, mégsem voltam teljesen boldog. Most 18 éves vagyok, és úgy érzem egyre inkább leküzödttem a zárkózottságomat. Rengeteg barátom van, és nem csak "haver"barátok, hanem olyanok akikre mindig számíthatok. Az pedig, hogy nagyon ritkán mosolyogsz valamilyen szinten elriasztja az embereket, ezért nem szívesen létesítenek majd veled kapcsolatot. Nem azt akartam most ezzel a prédikációval mondani, hogy légy te is olyan mint a "többiek", de próbáld megtalálni azt a közeget, ahol jól érzed magad, és próbálj meg köztük megnyílni. Ja és tudod azért jó sok embert megismerni, mert sokszor nem is gondolnánk, hogy milyen értékes barát rejlik egy egy emberben. Most nekem azok a legjobb barátaim akiket 2 éve még nem bírtam elviselni. Meg hát sokat változunk is. Szóval fel a fejjel, és nyílj meg! :)

pont olyan vagyok, mint te! csak éppen nem verset írok, hanem festek vagy zenét szerzek. és ezek a dolgok nagyobb társaságban egyáltalán nem menők, ott, ahol a társaság nagy része csak fecseg üres témákról. de vannak néhányan, akik a személyiségem miatt sokkal jobban tisztelnek, mint a fecsegőket. és ezért megéri!

de fura, én is ugyanolyan vagyok mint te, csak én olvasni szoktam szabadidőmben(nem vagyok stréber..) de egyszerűen nem tudok elbeszélgetni az ilyen felszínes 'népszerűcskékkel', azok folyton csak dumálnak mindenféle hülyeségről, be nem áll a szájuk, az egyik osztálytársam is ilyen, és nagyon idegesítő...

Hát én alkalmazkodom az osztálytársaimhoz.Egészen más dolgok érdekelnek mint őket.a gondolataink is mások.Én mondjuk sokat olvasok és írok+zenét hallgatok(de nem ilyen divatzenéket).A többiek tudják ezt,bár nem beszélek nekik sokat a "hobbijaimról".vannak barátaim,bár nem olyan igazi lelki társak de vannak.Ha köztük vagyok akkor általába próbálok hasonlóan viselkedni mint ők.Kedves és vicces próbálok és ez általába bejön.az a lényeg hogy nem vagyok egyedül és nem is vagyok "kirekesztett".

Persze, mert a közvetlen, kedves embereket könnyű szeretni. Nem kell utánoznod őket, te lehetsz más, vagyis pont olyan legyél, milyen vagy. Viszont fel kell vállalni, hogy a zárkózottaknak nehezebb. Ha ismered néhány költő, festő, vagy más művészek életmódját, tudod, hogy sok volt köztük a nehezen elviselhető ember. Ez velejár rendszerint. Nem mindig. Legyél tudatos. Figyeld meg magad, és ha fontos neked a társaság, akkor tudatosan próbálj változni. De ha szeretnél az lenni, aki vagy, akkor legyél az aki vagy, és ne érezz fájdalmat miatta.