Mi értelme élni? Kifejtem, ha van türelmed, elolvasnád?

Kedves Kérdező!

Amíg a Föld megtart a hátán, és nem ráz le magáról némi recsegés-ropogás közepette, addig nincs okod megkérdőjelezni létezésed jogosultságát. Ameddig itt vagy, itt vagy. Hogy előtted ismert-e oka és célja, az most még részletkérdés.

Kizárt, hogy ekkora rakás szerencsétlenség legyél, mint ahogy ezt itt leírod. Asszem, életed negatívnak vélt (számomra ez egyenértékű avval, hogy most még nem tudod, mi az értelme) részletein tartod a figyelmed fókuszát, és ez agyonnyomja a valóságérzékelésedet. Nem elviccelni akarom, hogy vannak fájdalmas dolgok az életedben, hanem rá próbállak venni, hogy ne csak erre figyelj. Nyisd egy kicsit nagyobbra az "optikád". A figyelem fejlesztésében nagyon nagy segítséget nyújt a jóga rendszeres űzése.

Összevissza keversz dolgokat a leveledben. Próbáld csoportosítani, mi az, ami a befolyásolási zónádba tartozik, és mi nem. Sok boldogtalanságot lehet megtakarítani avval, ha csak azért harcolsz, amiben van esélye a győzelemnek (munkahely, párkapcsolat stb) és elengeded, amiben nem (rokonaid halála). Ez az ún. megkülönböztetés képessége. Ez is fejleszthető.

Más dologban is észrevettem, hogy fordítva ülsz a lovon: "Valószínű, hogy nem érdemlem ki mások szeretetét." A leírásod alapján Te egy sikeres ember vagy: sok Benned a szomorúság, vacakok v. nem működnek az emberi kapcsolataid, nincs sikerélményed. De hát Te eszerint is gondolkodsz. Amikor a véleményed leírod, (mennyire negatív vagy, hogyan szorongsz nap mint nap, és hogyan rögzíted magad kellemetlen helyzetekben, és hogy milyen félresikerültnek tartod magad), vedd észre, hogy meg is valósul! Tökéletesen csinálod! A a belső világod összecseng a külsővel, gratulálok! Megvalósítottad a körülmények és a lelked harmóniáját. Lassan taníthatnád.

Mégis, milyen lehetne az életed így, hogy egy darab sz@rnak tartod magad? Ha magadat így kezeled, az az ítéletedhez tartozó eseményeket, helyzeteket, személyeket vonzza. Ne csodálkozz, örülj, hogy megvalósítottad a terveid magadnak. Ja, hogy nem tudsz a kis világocskádnak örülni? Nem ilyen lovat akartál? Hát, akkor "varázsolj", építs magadnak egy boldogabb világot. Tehetséges vagy ebben a fajta varázslásban, látod, eddig azt találtad meg, hogyan tehetnéd magad boldogtalanná, megragadtad a lehetőségeket, és lőn! Akár gyúrhatnál is persze boldogságra, de hát ki vagyok én, hogy beleszóljak az életedbe. Valószínűleg nem elég sz@r Neked, különben -kínodban- már változtattál volna.

Vissza kell térnem a fent leírt megkülönböztetés képességéhez. Ha magadban kezded a változást, mint ahogy a mag is belülről nő kifelé, nos, akkor lesz remény a változásra, és önmagad mindenképp egyszerűbb megváltoztatnod, mint az egész világot. Inkább húzz cipőt a lábadra, mielőtt kimész, az egész világra nem lehet szőnyeget teríteni csak a Te kedvedért.

Én szóltam, mostantól kezdve boldogtalanságod/boldogságod csak a Te felelősséged. Ne rinyálj, hanem kezdj magaddal valamit. Ha csak panaszkodni akarsz, ne halljak Tőled a továbbiakban.

Üdv R.

Lehet van benne valami amit mondassz.

Én se vagyok sok mindennel megelégedve. Pláne magammal, de nem akarok felejteni.Cigizek, de nem azért mert felejteni akarok, hanem , hogy koncentráljak, gondolkozzak, mi a f*szt csináljak, hogy megváltozzanak a dolgok jó irányba.

Túl sokat gondolkozok. De szerintem ez út a jó irány fele, ha már elkezd azon kattogni valakinek az agya, hogy mit csináljon, hogy a dolgok jó irányba változzanak meg.

1. Barátom,el nem tudod képzelni mennyire rosszul vagyok már ezzel a "vonzás" szöveggel. Magyarázd már el nekem,hogyha a múltam elméletileg már nem befolyásol,akkor miért van az,hogy hiába próbálok pozitívan(vagy legalább nem negatívan) gondolkodni,másnap megint ugyanúgy ömlik a nyakamba a sz@r? És ez akár hetekig is így megy. Mégis hány évig kéne Buddhát játszanom mire valami el is kezd változni?

Kérdező! Nem az a lényeg,hogy te senkibe nem rúgsz bele! A lényeg a következő - hagyod,hogy beléd rúgjanak! Ne hagyd magad,ha kell vágd pofán a mocsadékot! Miért ne? Rosszabb már nem lehet,nem igaz? Az ördögbe,ha már egyszer úgyse szeretnek,legalább féljenek tőled annyira,hogy ne merjenek b@szakodni veled!

Kedves LeftBehind!

Természetesen így „bemondásra” nem kell elfogadnod, amit mondok, ez az én saját magam által barkácsolt modellem a világról, lehet –remélem- a Te modelled jobb, működőképesebb, és az önkorrekciót is beleépítetted. Amit itt olvashatsz, az egy megfejtés a lehetőségek közül, a sok-sok kérdésre, amit az élet feldob. Ja, és én is voltam ilyen türelmetlen, mint most Te. Nem gáz.

Az elején kezdem, jó? Nem volt a célom, hogy a szavaimtól rosszul légy. Elnézésedet kérem, ha megbolygattam volna az emésztőrendszered –apropó, biztos tőlem származik a gyomortáji panasz? Nem csak arról van szó, hogy egyelőre túl sok Neked ez a látszólagos tehetetlenség? Javaslom, kezdd kicsiben a birkózást a valósággal. Ajánlok egy egyszerű eszközt, hogy a tehetetlenséget kezelhető méretű darabokra vágd. A szerszám neve: lemondás. Mondj le arról, hogy boldognak kell lenned. Nem kell.* Se nem kötelező, se nem elengedhetetlen a mindennapokban, vagy akár hosszabb távon. Tudom, ez egy hajánál fogva előrángatott dumának érződik, de nem az: mikor megszülettél, lemondtál a halhatatlanságról, lemondtál az egészségről, lemondtál szinte minden maradandóról. Ahogy élünk, sorban sorban mindent elvesztünk, szeretteinket, időnket, majdnem mindent. A boldogságról lemondani ehhez képes csekélység lesz.

Egyébként olvastad valahol, vagy hallottad valakitől, hogy Neked alanyi jogon jár a boldogság, siker, akármi is ezen a bolygón? Sajnos –tapasztalatból beszélek- át lettél verve. Pedig milyen egyszerű lett volna az én életem is, ha nem kellene küzdeni, tanulni, változni, lemondani stb a fenti kellemességek és pozitívumok eléréséért. De időközben rájöttem, hogy ez a bolygó egyfajta korai fejlesztő osztály, ahol sok minden elérhető ugyan, de eredményeket kell felmutatnod, és a következő osztályba belépési kódokat csak a vizsgák elvégzése után adják.

Lassan eljutunk a vonzás törvényéhez is: megpróbáltam nem magamban, hanem a külvilágban keresni a velem történő dolgok okait, céljait, miérteket. Nem ment. Egyrészt kint a világban olyan mennyiségű tény, adat van, ami már számomra nem kezelhető, másrészt a valóság sokszínűsége –szerintem- kizárja hogy a Te életed történéseidre maximálisan kielégítő mélységű összefüggéseket megtaláld. Ellenben ha magadban keresed az okokat, akkor kiderül, hogy Te vagy a főnök, nem a sors, a földönkívüliek, vagy Isten. Ha magadban kezded az okok keresését, hamarabb meglesznek, mert Te belül kisebb vagy, mint a világ :D. Ha meg akarom javítani a világot, mert csöpög, ráz, vagy nem lehet gyorsítani, bemegyek lelkem kis műhelyébe, megkeresem a megfelelő szerszámot és aztán jövök ki megjavítani a dolgokat. Ez az analógiája.

Ha elolvasod, mit írtál nekem, észreveszed, hogy hol siklott félre a gondolkodásod: 1.„Magyarázd már el nekem, hogyha a múltam elméletileg már nem befolyásol,” Nos, az elméletileg szót használtad. A múlt olyan, mint az izzadtságszag, Te nem érzed, de mindenki más igen, és ennek tudatában grimaszolnak, vagy kerülnek el. Igen sok, nagyon tudatos munka kell ahhoz, hogy ne a múlt következménye, hanem a jövő oka légy. A múlt nemhogy befolyásol, hanem egyenest uralkodik rajtunk. Hm. Ha tegnap este mint sebhelyes arcú halász feküdtem le aludni, akkor ma nem kelhetek fel mint hosszú combú fotómodell, ugye. Vagyis ha tegnap iksz módon gondolkodtam, ma nem tudok ipszilon módon, csak ha nagyon tudatos vagyok. És akkor is visszaeshetek. Viszont tudatosságra gyúrni lehetséges, hasznosabb, mint tricepszre.

2. „akkor miért van az,hogy hiába próbálok pozitívan(vagy legalább nem negatívan) gondolkodni,” Azért, mert csak próbálsz. Próbálkozni nem elég, valóban észre kell vedd a szépséget, a jót, ha csak keveset is elsőre. Ameddig próbálkozol, addig nem csinálod. Ugye érted, mit írtál?

3. „másnap megint ugyanúgy ömlik a nyakamba a sz@r?” A szar ebben az esetben egy igen kifejező, lényegest jelentő szó. Van szalmád? A szarhoz keverve kiváló minőségű trágyát nyerhetsz, ami a kert megtermékenyítője, az új élet alapja. És ha jól kezeled –teljesen kiszárítod- akkor még fűteni is lehet vele. Látod, ismét elárultad magad: bizonyos dolgokat nem tudod, hogy fordíts hasznodra.

Megjegyzem, valamifajta tudattisztító, stressztől megszabadító módszert mindenképp keress, jógát, meditálást, miegyebet. Ami a személyiségedhez passzol. Segít lenyugodni, tisztulni.

Van még valami, ami fontos: „Mégis hány évig kéne Buddhát játszanom mire valami el is kezd változni?” Nos, én nem vagyok vallásos, de a szent iratokból kideríthető, hogy a történelmi Gautama Buddha hányadik reinkarnációs ciklusában lépett elénk, mikor világosodott meg, mikor alapította az egyházát, stb. Természetesen Rólad is kideríthető, hogy hanyadszor vagy itt köztünk. A kettő különbsége, valószínűsítem, természetes egész szám, és nem végtelen. Vagyis ha egyszer elindulsz a nemes nyolcrétű ösvényen, akkor oda is érkezel, ahova Buddha, majd idejében. Addig viszont nem érdemes Buddhát játszanod, hiába is pojácáskodnál, az első adandó alkalommal lebuktatnád magad. Buddhát utánozni vicc, Buddhává válni már eredmény. De lásd: Buddha nem változtatta meg a világot. Esetleg a tanítványainak megmutatta, hogyan változtassák meg magukat, hogy ne legyenek boldogtalanok.

Üdv R.

*Boldognak lenni egy lehetőség.

Nos,egy kissé hosszúra sikerült a dolog,nem? Végigolvastam és kb ennyit akartál mondani: "Mindennek ami veled történik,te vagy az oka." Bár nem hibáztatlak,a "Ne légy szemétláda!" filozófiának is egy egész könyvet szenteltek (Biblia).

Na akkor kezdem:

Lemondás - lehet,hogy valami felső hatalom küldött ide le,hogy szopjak egy nagyot aztán mondjam el neki,milyen volt....de ha így van akkor üzenem neki,hogy bekaphatja,szerintem az eddigi történelem során már kapott bőven rossz tapasztalatot szóval én vagy jól szeretném itt érezni magam,vagy inkább lelépnék.

Az egyetlen elvárásom a világgal kapcsolatban,hogy tekintsenek rám emberként,ami szerintem elég megalapozott,mivel én se kezeltem még senkit kutyaként.

A megjátszós/próbálós részhez pedig csak annyit,hogy ha nem tudod milyen a spontán öröm,ha nem tudod milyen amikor a hibáidtól függetlenül elfogadnak sőt még azzal sem vagy tisztában,milyen érzés annak az embernek lenni,akivé válni akarsz,akkor nem TUDSZ változni! Ha még sosem tapasztaltad azt,amit el akarsz érni,akkor max próbálkozhatsz és remélheted,hogy bejön.

Kedves LeftBehind!

Valóban, kicsit hosszúra sikerült a mondókám, de hát egy haikuban nem tudtam volna összefoglalni, mert nem vagyok költő, ugye. Azért is lett hosszú, hogy lásd, hogyan jutottam el ide, ahol vagyok, ne csak a végállomást (ami remélem, nem végállomás, hanem tovább fogok haladni a fejlődésemben).

A mondókám lényegét pontosan fogalmaztad meg: "Mindennek ami veled történik,te vagy az oka." Ha ezt elfogadod, akkor már csak ki kell találni, hogy legyél számodra jó dolgok okozója (hisz maga a módszer ugyanaz jó és rossz következmények esetén egyaránt). Ilyen egyszerű a boldogság a meglátásom szerint. Azért megtennéd, hogy a részleteket is átgondolod? (Félreértés ne essék, nem érdekel, hányan értenek, vagy valaki hasonlóan értelmezi-e az életét. De ha nekem bevált ez a módszer, akkor akár másnak is beválhat.)

Arra jutottam, hogy ha lemondok a kedvenc elképzeléseimről (család, társadalmi uborkafa megmászása, megbecsültség, vagy akármi), akkor görcsmentesebben élek, a felszabaduló idővel és energiával pedig magam gazdálkodom. Ez a fajta szabadság nekem többet ér gyakran még a megvalósult céloknál is. Ezért nem érdekel, hogy emberként kezelnek-e. Ha ők az "emberek" akkor én nem is biztos...

„szóval én vagy jól szeretném itt érezni magam,vagy inkább lelépnék”. Nos. Jogodban és lehetőségedben áll akárhogy is érezned magad. Annak a felső hatalomnak (fogadjuk el munkahipotézisnek, hogy van) mindegy (úgy vettem észre). Nem olyan veszélyes ez a banda, az ún. „földi körülmények és társai”, hogy megfelelő módszerekkel ne lehetne kiegyezni velük. Később, ha haladsz az úton, kiderül, hogy még csak nem is ellenségesek a "körülmények nevű ellenséges hadoszlop". Az én életemben nem az igazolódott be, hogy majd a körülmények jóóól megmondják mi legyen, majd ők uralkodnak rajtam, majd azok meghatározzák, mit lehet, mit nem. Én annál kreatívabban találom meg a kiskapukat, ill. büszke vagyok a behódoláshoz. Vagyis ha szemből nem lehet támadni, akkor gerillamódszerekkel érem el a célom.

Ja, az általad felvetett lelépésre is reagálnom kell. A kijárat csak felfelé van nyitva. Csak megvilágosodás, szellemi szabadulás meg ilyenek minősülnek legális kijáratnak, legalábbis jelenlegi tudásom szerint. Más fajta, szuicid kísérletek –az ideérkezésünkkor aláírt szerződés apró betűs része szerint- életismétléssel büntetendők. Illetve –tedd a szívedre a kezed, gondolkodj egy percet- tényleg olyan nehéz ezen a bolygón boldogságot találni v. csinálni? Szerintem nem haladja meg a képességeid.

„A megjátszós/próbálós részhez pedig csak annyit,hogy ha nem tudod milyen a spontán öröm,ha nem tudod milyen amikor a hibáidtól függetlenül elfogadnak sőt még azzal sem vagy tisztában,milyen érzés annak az embernek lenni,akivé válni akarsz,akkor nem TUDSZ változni!” Szerintem mindezek, amiket felsoroltál, nyomasztó élmények lehetnek ugyan, de nem meghatározók. Nem szabad, hogy meghatározók legyenek. Nem engedem meg nekik –senkinek se- hogy meghatározzák v. korlátozzák a boldogságom. Ugyan. Te többet tudsz annál, mint hogy akármi is maga alá gyűrjön.

„Ha még sosem tapasztaltad azt,amit el akarsz érni,akkor max próbálkozhatsz és remélheted,hogy bejön.” Pontosan. Rengeteg dolgot próbáltam már, van, ami bejön, és van amitől boldog is lettem. Volt ami bejött, volt, ami nem. Mivelhogy e bolygón semmi másról nem dönthetek, csak arról, mivel töltöm az időm, és semmi mást nem viszek magammal, csak a tapasztalataimat, ezért fontos tudnom, hogy is működik ez a hely.

Üdv R.

Ezt az "életismétlést" őszintén szólva nem tudom hova tenni...mármint akkor már úgyse fogok erre emlékezni,nem? Akkor nem tökmindegy?

Azok az "élmények" pedig akkor nem lennének maradandóak,ha csak bizonyos időszakokban történtek volna meg. A szüleim elváltak,apámmal alig találkoztam,anyám munkamániás szóval tőlük úgy zéró és 0% között kaptam tanácsot. Időm legnagyobb részét vagy magam vagy olyan korombeliek társaságában töltöttem,akik csak abban az esetben szóltak hozzám,ha éppen kellett tőlem valami,vagy csak b@sztatni akartak és ez ment kb egész alapiskolában.

Összegzés:

Apakép - 0%

Önbecsülés - 0%

Önbizalom - 0%

Szociális készségek - 0%

Ezután alakítottam ki azt a fazont,melyet a kérdezőnek is ajánlottam.

Azt hiszem,hogy az egész életem eddigi tapasztalatát joggal hívhatom maradandónak.

Kedves LeftBehind!

Az életismétlésre ítéltetés azt jelenti, hogy újra meg újra meg újra meg kell születni, míg az ember nem megy át a vizsgákon. Én a magam részéről nem akarok egy perccel se többet tölteni ezen a bolygón az elengedhetetlennél, ezért keresem a kijáratokat felfelé. Az a szerencsénk, hogy nem csak mi vágyódunk el ebből a gyűjtőtáborból, hanem eleink közül is sokan. Nem mondom, hogy van kitaposott út, ami biztos e világi kötöttségeink meghaladásához vezet, de vannak előttünk járók, akiknek lehet hinni. Azért írtam, hogy jógázz, meditálj, bármi. De időt pocsékolni duzzogással és önsajnálattal, nos ezt nem javaslom. Az élet nem okvetlenül kellemes dolog a szó kispolgári értelmében, de ha az ember kisírdogálta magát, törölje meg az orrát és emelje fel a seggét: irány az új kaland!

De nem ezért írok, hanem mert a az összegzésben szereplő nulla százalékos apakép, önbecsülés, önbizalom és szociális készségek hatása alól ITT ÉS MOST FELMENTELEK.

Jogodban áll ragaszkodni a fent említett negatívumokhoz persze, és joggal hívhatod eddigi életed tapasztalataidat maradandónak –de onnantól ez már a Te játékod lesz. Nem csavarom ki a kezedből. De vázolok egy másik alternatívát: jogodban áll boldognak is lenni. Földi életed egyharmadát élted le eddig, a nagyobb rész előtted áll. Az első egyharmad arra volt jó, hogy ráébredj, hogyan nem akarsz élni. Hogyan nem vagy boldog. Ez a felhalmozott tudás és tapasztalat értékes lehet, vagy épp agyonnyomhat, Te döntöd el.

Leave the past behind.

Üdv R.