Nem gond, ha valaki nem túl lelkizős?

Nem figyelek a dalszövegekre, nem szeretem a verseket, nem olvasok regényeket, nem szeretem a romantikus meg a mélylélektani filmeket.

Ettől még érdekel a jellemfejlődés, van véleményem a jellemekről - 1-2 mondatban ki is tudom fejteni, ha kell -, meghat, ha valaki olyat tesz, vagy felháborít, ha olyat.

Tehát nem vagyok mentes az érzelmektől.

És a saját jellememet is próbálom fejleszteni. Próbálom.

Egyszerűen nem szeretek a lélekről magáról beszélgetni, vagy más beszélgetését hallgatni hosszan. Nem köt le, nem nyugtat meg, ha valamilyen jellembeli dologról elolvasok egy verset vagy odafigyelek egy dalszövegre.

Egy emberben is az érdekel inkább, hogy mit szeret csinálni, miről szeret beszélgetni, mi a hobbija, milyen az értékrendje. Az kevésbé, hogy milyen tulajdonságai vannak. Ne legyen bunkó, de nézzen le, ennyi.

Persze ettől még vannak érzelmeim, jól esik, ha a fiúk előre engednek az ajtóban, ha a pénztáros szép napot kíván, meg igyekszem én is szép napot kívánni. Igyekszem biztatni valakit, ha tudom stb.

Filmek terén a családi filmeket szeretem, mert pont az az idealizált világ nyugtat meg - mellesleg a romantikus filmek is sokszor idealizáltak, ha már itt tartunk. És azt szeretem, ha a lelki tanulságokat elém rakják, nem kell elemezni, gondolkozni rajta.

Ez gond?