Én vagyok az osztály gyökere, és ebből olyan elegem van! :' ( (? ) Bőv. Lent

Nem fog örökre így maradni, ez sok tizenévessel így van.

Tök aranyos lehetsz, ha elpirulsz a fiúk előtt:) Ez a mi szemünkben abszolút nem számít rossz tulajdonságnak, ne aggódj emiatt.

Azt nem tudod elfogadni, hogy szociális fóbiád van?

17/F

Ez azért van, mert nincs önismereted, önbizalmad, önbecsülésed, probléma kezelési képességed és talán komolyabb emberismereted sem.

Emiatt elveszett és határozatlan vagy.

Ezeken kéne változtatni.

Megismerni az embereket, a motivációikat, érzéseiket megismerni önmagad igazán mélyen.

Meg kell tanulnod, hogy értékes vagy mert minden emberélet az és nem kell ehhez nagy dolgokat véghezvinned.

Nem tartod magad sokra pedig a többiek, miben lennének jobbak nálad? Tanuld meg becsülni és értékelni magad.

Minden korosztálynak megvan a maga feladata, amit elvárnak tőle és ha ezt teljesíted az épp elég és nem kell elérhetetlen célokat kitűznöd magad elé. Elég ha jól tanulsz, nem bántasz másokat, megpróbálsz szót érteni az emberekkel stb.

Ha ezek megvannak akkor már kialakul egyfajta önbecsülés és határozottság. Tudni fogod mennyit érsz, tudni fogod más mennyit ér és mennyit ér a másik szava legyen az jó vagy rossz.

Nem volt rossz dolog a pszichológus de mindegyik más elven dolgozik talán keresned kellene másikat.

De, amit én ajánlanék az nem is egy pszichológus hanem inkább keress önfejlesztő, személyiség fejlesztő köröket, társaságokat.

Én nem voltam fóbiás csak nyuszi. Gyáva, gátlásos, szégyenlős, félős, idegeskedős, tele kisebb rendű érzésekkel. Nem mertem az emberek szemébe nézni!

Lassan múltak ezek a dolgok de sokat segített, amikor egy kicsit magamba szálltam és elkezdtem figyelni magamra és a környezetemre. Sok mindent megértettem.

Én végigbőgtem a kamaszkoromat most szó nélkül simán kiosztok bárkit nem akármilyen hangnemben. /Ha már értelmesen nem lehet vele kommunikálni/

Nem kell megsértődni néhány ostoba megjegyzéstől dolgozni kell egy kicsit a túlérzékenységeden. Mindig nézd meg, ki mondja kinek a marhaságait. Egyeseket szóra se kell méltatni nem érnek annyit.

Ha meg folyton azon agyalsz, hogy ki, mit szól hozzád akkor az egész életed azzal fog telni, hogy mindig, mindenkinek meg akarj felelni ez pedig nem fog menni viszont elveszted önmagad.

Senki sem tetszik mindenkinek nyilván te is utálsz egyeseket. És ettől ők nem dőlnek a kardjukba hát te se tedd. Ilyen az élet.

Tényleg csak magad add, akinek tetszel azzal lehettek barátok, akinek meg nem az nyaljon sót.

Azzal, hogy zavarban vagy, meg elvörösödsz szerintem nincs baj! Az egy lánynál aranyos! :)

Az írásod alapján okosabb vagy, mint az átlagos 15 évesek! A külsődért pedig tegyél! Legyél egészségesebb (sport és kaja), ápolt és tiszta... ennyi elég elsőre! ;)

Aki jó barátnőd és megbízol benne, annak mondd el, hogy ilyen betegséged van, és kérj tőle segítséget. Nem gáz... Így talán könnyebb lesz a változás! :)

Meg valami hobbi jó lenne, ahol van ismerős, de tudsz is majd ismerkedni (az ő ismerőseivel)! Ez lehet valami sport... :)

Neked amúgy tényleg nem kell még erőltetni a fiúzást... fiatal is vagy, meg minden. Előbb szép lassan küzdd le a szocfóbodat, aztán elkezdhetsz barátkozni a fiúkkal is... de ez már nem a közeljövő.

Próbálj minél többször kimozdulni otthonról! Ez lehet akármi, pl elmész boltba kenyérért, meg ilyenek... csak kelljen beszélned idegenekkel! :)

Ezekkel a félelmeiddel szembe kell szállnod, mert másképp nem megy... Fogd fel pozitívan ezeket, mert minél többször érzed ezt, annál közelebb vagy a célodhoz! ;)

És tök jó, hogy jóban vagy az osztálytársaiddal! Ez nagy segítség lehet! :)