Magamban beszélek elég sűrűn, ez betegség?

Hallgasson oda! Lelkének egyik része üzenni akar valami fontosat, megérdemli, hogy meghallgassuk. Nyilván ne a villamoson beszélgessen magában, mert végül lesz valaki "jóindulatú", aki mentőt hív és könnyü elmeosztályra kerülni. Csöndben hallgasson oda.

Este, ha egyedül van már lehet hangossabban is beszélni. Beszéljen, vitatkozzon, próbálják meggyőzni egymást.

Az életben az ok- okozatiság elve müködik, véletlenek nincsenek. Ne kerülje el a nehéz helyzeteket. Az emberek döntő részre retteg ezektől a helyzetektől és ezért nevezi el "nem normálisnak". Honnan ez a fene nagy magabiztosság?. Arra jó, hogy leplezi a félelmet. (ezért fütyül az ember a sötétben - mert fél!)

Én nagyon kiváncsi lennék mi lesz a megoldás. Vegye úgy, mint egy nehéz leckét amit könnyü elrontani, de óriási öröm, ha sikerül megoldani.

Tudom, hogy szokatlan, amit irok, de legalább meggyöződésből teszem. Legfeljebb nincs igazam, mint azoknak a szavaknak, amik ki-kitörnek önmagából.

Okos ember a nehéz és szokatlan helyzeteket Önmaga fejlesztésére használja, ezt ne felejtse el.

Együttérzéssel.

Dr.Lajtavári László

Hát velem olyan volt egyszer, hogy valami vicces pont eszembejutott és egyedül jöttem az úton, és nevettem magamban meg megfeledkeztem magamról és valamit mondtam is nevetve magamban mikor szembejött velem valaki az meg csak nézett, hogy mi bajom van:)

De komolyra fordítva a szót, egy idő után tényleg meg lehet kicsit zakkanni a sok egyedülléttől, de a megbolondulás az a legtöbb esetben túlzás. Voltam én is nagyon sokat egyedül, gyakran még most is, néha itthon előfordul, hogy én is beszélek magamban, de azért még épp elméjű vagyok:)