Hogyan lehet leküzdeni az önbizalomhiányt?

Én is küszködök ezzel, szintúgy edzem, a nőknek tetszem, nem csak a testem. Azonban valahogy még sem vagyok kibékülve magammal. Érdekes dolog ez. Ez valami hülye gondolkodásmód lehet, mint az anorexiásoknál. Hiába jóképű és izmos az ember. Ez valami rohadt berögződés lehet az agyban.

Tehát a lényeg, hogy nagy valószínűséggel csak magadnak van bajod magaddal.

Nincs mese, el kell terelni a negatív gondolatokat amint felbukkannak. Nehéz, de próbálni kell. Társaságba kell járni, és főként csajozni.

A csajozás nekem bejött, de a szar idő közeledtével nem mozdultam ki otthonról, ezért visszaesett az önbizalmam. Pedig már elég szép szintre volt emelkedve.

Először nehéz belevágni a dolgokba, de egy idő után megy minden mint a karikacsapás.

Ez is szinte teljesen olyan mint a test fizikai edzése, csak itt a súlyok az eddig félelem miatt nem mert dolgok megtétele félelem ellenére.

Pl. az is jó gyakorlat, hogy valakire rámosolyogsz, nem csak a száddal, hanem úgy igazán, úgy amikor már a szemeid is "mosolyognak"

Vagy ha olyan szituációba kerülsz ahol rád figyelhetnek emberek, ott szólalj meg, hogy rád figyeljenek.

Persze itt is mint a gyúrásnál nem szabad az önbizalomfejlesztéssel egyfolytában foglalkozni, mert elfáradsz. Pihenni kell mint edzésnél a gyakorlatok közti pihenőidők.

Szia

Előző vagyok

Ezt régen egy másik kérdéshez írtam:

Én is önbizalomhiányban szenvedek, és sajnos nálam ez elég súlyos.

Úgy képzeljétek el, hogy nem bírom a szemkontaktust, már a saját rokonaimmal sem, a véleményemet nem merem kimondani; pláne ha több ember társaságában vagyok. Van úgy, hogy a szívem

szaporán elkezd verni. A szemkontaktust főként az önképzavarom miatt nem

tudom tartani, ami az önbizalomhiányból fakad. Az iskolában nem tudtam figyelni,

mert egyfolytában leköti a figyelmemet a gondolat: csúnya vagyok, biztos engem

figyel mindenki, úristen mit gondolnak rólam. Az utcán, boltban, buszon, vonaton is

ugyanez történik.

Egyébként a poén az, hogy igen jóképű vagyok, edzek, így izmos is, de sajna hiába ha

ebben a rohadt szorongásban szenvedek. Ez a sors iróniája.

Úgy vettem észre, hogy lószart se ér a jóképűség és izmos test ha nem párosul fasza

dumával, humorral, ami meg csak akkor van ha önbizalom is.

Voltam pszichiáternél évekkel ezelőtt, de amint javult a helyzetem, többé nem mentem, így

visszaestem.

Párszor utánaolvastam neten, hogy mit kéne tennem, és találtam egy cikket ahol az volt

írva, hogy meg kell erőltetnie magát az embernek. A negatív gondolatokat le kell cserélni

pozitívakra, nem szabad önsajnáltató gondolatokkal tetézni a már így sem rózsás

helyzetet. A saját véleményt meg kell tanulni kimondani, a félelem és a neheze ellenére.

A cikk írója állítása alapján így le tudta küzdeni, ugyanis mint írta: az önbizalom

egy tanulható, fejleszthető dolog.

Amikor végiglolvastam az irományt, gondoltam másnaptól megpróbálom ezt én is.

Ha elég kitartó vagy akkor tényleg sikerül! Megdöbbentem amikor éreztem magamon a

változást, már csak a javulás eljöttének idejétől is, ugyanis pár napon belül jobban éreztem

magam. Elsőre baromi nehéz, nekem az volt, mert mint már írtam, nálam súlyos ez a

dolog. Viszont hál' istennek hamar javultam. Persze nem biztos, hogy másnál is hamar jelentkezik fejlődés. Lehet valakinek több időbe telik.

Szóval csak pozitív gondolatok járjanak a fejedben, a negatívakat meg kell próbálni elhesegetni.

A beszariságot és a félénkséget legyőzve a véleményünket bátran ki kell!! mondani.

Társaságban vegyél fel és tarts is meg egy bátor, önbizalommal teli emberre illő testhelyzetet. Ez úgy néz ki, hogy (terpeszállás olyan 40cm távolságú bokákkal,

kezek kint szabadon kiengedett laza ujjakkal) egész tested laza görcsmentes.

Gyakorolni kell!! idegenekre igazán rámosolyogni miközben a szemükbe nézel. Nem csak a szánkkal, hanem az egész arcunkkal, úgy amikor már a szemeid is "mosolyognak". Ez az igazi és helyes, csak ez válik előnyre.

Helo helyett sziát kell köszönni idegeneknek:)

Csak úgy nézz idegen emberek szemébe.

Kombinálni kell a leírt dolgokat.

Pozitív gondolkodás, Bátorság, Kitartás, Erő, Hit.

Hinni kell magadban, gyakorolni a leírtakat és meglesz a gyümölcse. Csak így lehet nyerni igazi önbizalmat.

Az edzéshez, tudom hasonlítani. Az elején szar, mert gyenge vagy, de aztán ha van kitartásod és képes vagy megerőltetni magad, akkor az önbizalom is úgy növekszik mint az izom. Fizikailag csak akkor leszel erősebb ha súlyt emelsz. Az önbizalomnál a nem mert cselekedetek csakazért is megtétele a súly.

Ha egyre többet olyanokat teszel, amiket korábban nem mertél, növekedni fog az önbizalmad, és előbb-utóbb egyre könnyebb dolgod lesz.

Viszont a fizikai edzéssel ellentétben, itt nyugodt szívvel választhatjuk a legnagyobb "súlyokat" kapásból. Sőt igazából csak akkor lehet fejlődni igazán, ha a legnagyobb félelmeinket győzzük le, és a legjobban taszító szituációkba megyünk bele.

Nehéz, de hát egy jó súlyos súlyzót emelgetni sem könnyű.

Viszont a pihenésről nem szabad megfeledkezni. A lélek is elfárad. Állandóan ne harcoljunk magunkkal. Szóval ha nagyon nincs kedv, akkor ne mosolyogjunk, ne csajozzunk. Akkor pihenjünk egy kicsit. Majd másnap.

A javulást ott érzem magamon, hogy a szeretném helyett mindig azt mondom, akarom.

Emberekre gond nélkül rá tudok mosolyogni és szemükbe nézni.

Vadidegen csajt utcán leszólítok és tök jól eldumálok.

Visszautasítást tűröm, nem csüggedek, mert csajok hál' istennek baromi sok van belőletek:)

Sziasztok:)