Vannak, akiknek segítettek a különféle pszichológiai könyvek a depresszió átvészelésében/kigyógyulásában?
ha igen,melyikek? Rengetek ilyen könyv van manapság,csak azt nem tudom ,valóban segítenek-e ... :/ Leginkább önmagamat szeretném megtalálni ,és a kiegyensúlyozottságot.
köszönöm előre is! :)
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Csak a saját módszerem mesélem el, semmi garancia, hogy Nálad is működni fog. De először elmondom, mitől lettem depressziós (saját értelmezés, dokinál nem voltam). Nos, az én életemben akkor jött el a depresszió ideje, amikor életkorom miatt már a jól ismert, begyakorolt szabályrendszerek nem működtek, új "élettérképet" meg még nem ismertem, nem tudtam magamnak fabrikálni. Mint gondolod, ilyen "életforduló" több is van az ember életében, az én depresszióm fiatal- és felnőttkorom közé esett.
Amit még tudni érdemes, hogy (nem csak én vetem észre így, másnak is ez a depresszió-értelmezése), hogy depresszió ellen nem lehet igazából küzdeni, viszont a megfelelő belső átalakulással (régi, idejétmúlt szokások/megoldások/lelki berendezkedés lerombolása és újak felismerése, megalkotása) magától elmúlik. Vagyis minél inkább hajlamos vagy a tudatos elengedésre, annál könnyebben jön majd az új. És a depresszióhoz kapcsolódó, vele együtt járó kellemetlen érzéseken is hamarabb túl lehetsz, ha nem állsz nekik ellen. (Én ezt úgy csináltam, hogy nemhogy ellenálltam volna, még rá is erősítettem depressziós zenék hallgatásával, nekem bevált. Valahogy úgy képzeld el, mint ha a depresszió nevű pöcegödörbe beleesnél, és rájönnél, hiába kapálózol. Ha lemerülsz az gödör aljára, az már viszont szilárd, onnan el lehet rugaszkodni felfele.)
Minden, depresszióról szóló könyvet elolvastam, de csak egy az, amit ajánlani tudok ennyi év után is: Popper Péter Hogyan öljük meg magunkat? c. könyvét. Ha már kifelé jövögetel a depresszióból, Müller P. Kígyó és kereszt, valamint később a Lomb és gyökér c. könyve segíthet.
Van egy gyakorlati tanácsom is a depressziód idejére: próbálj semmi fontosban nem dönteni, amíg el nem múlik a bajod. "Beteg" lélekkel csak "beteg" döntéseket lehet hozni. Rossz időben, nem megfelelő állapotban hozott döntéssel ne konzerváljuk a bajt.
Most igyál egy kis meleg teát, és csak pár perc múlva folytasd az olvasást, jó?
Válaszolok fel nem tett kérdésedre is "Leginkább önmagamat szeretném megtalálni ,és a kiegyensúlyozottságot." Az ember saját személyisége nem olyasvalami, amit "megtalál". Úgy képzeled, mész az utcán, és egyszer csak -hopp!- találsz valamit -mondjuk a talpaddal...? Az kutyagumi, nem személyiség. Nincs jó hírem, ennél több lelki munka kell az egészséges személyiség megvalósításához (olyan sok idő energia odafigyelés, hogy az emberek jó része ki is hagyja ezt a lehetőséget. Nem mindenkinek érzi úgy, megéri. Ők azok,akik -jobb híján- valami jóval egyszerűbb, begyakorolt mintát követnek. Ez se baj persze. Te hova törekszel?).
A lelki egyensúly olyasfajta egyensúly, mint a Niagara felett egy szál kötélen egyensúlyozó akrobatáé. Dinamikus, és minden pillanatban újra és újra felül kell vizsgálni.
Jó depressziózást és jó túllépést kíván Neked R.
Szia!
Köszönöm,hogy írtál és bocsi,hogy még csak most válaszolok.
Bevallom őszintén,amikor először elolvastam,amiket írtál picit badarságnak tartottam...Elsőre nem tűnt túl jó ötletnek,hogy hagyjam,hogy még jobban lehúzzon a depresszió,de kicsit jobban átgondolva lehet talán benne valami,mert minél inkább küzdesz valami ellen,annál inkább erősebb nálad.
Azt hiszem nekem is hasonló depresszióm lehet,mármint,ami az életkort illeti(21 múltam)
Nekem (is) ,egyszer csak elmúlt az életemből a mindennapi rutin és döntenem kellett,hogy mit kezdek az életemmel ,mi is a célom ,de mivel nem vagyok egy egyszerű eset (és eléggé döntésképtelen is )itthon maradtam ,és hirtelen -talán túl sok- időm is lett gondolkodni az életemről és úgy egyáltalán az életről...Valahol ezt ajándéknak is tekintem,mert a legtöbb ember csak megy és csinálja és észre sem veszi,ahogy a mindennapok bedarálják. Valahol viszont,nem tagadom ,mégis megviselt ez az időszak ,mert teljesen elvesztem és nem találom önmagam.( Bár ki tudja előtte mennyire voltam önmagam...) Na össze-vissza beszélek ,bocsi! :) Ami picit megijeszt,hogy mennyire hullámzó a kedély állapotom:egyik percben még a padlón vagyok,a másikban meg már a fellegekben és úgy érzem ,minden rendbe fog jönni.
Akkor azt mondod ,ha átadom magam ennek az egésznek ,sokkal hamarabb túl leszek rajta? Mert valahol az bánt leginkább,hogy fiatal vagyok ,és az idő csak megy és ez élet is elmegy mellettem...Ettől néha úgy érzem,hogy fulladozom.
Ne haragudj,ha össze-vissza beszéltem,érthetetlen dolgokat.Minden esetre köszönöm a támogatást és tanácsot!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!