Vannak emberek akik mindig nyugodtak türelmesek. Hogyan csináljátok?

ez sok mindentől függ.

alap a hozzáállás a hétköznapi dolgokhoz, az emberekhez. ha abból indulok ki, hogy én is rendben vagyok és a másik is rendben van, akkor már nem húzom magam fel. és hogy mindenre van megoldás. persze ennek ellenére vannak rosszabb napjaim, amikor érzékenyebben reagálok dolgokra.

sokan azt hiszik, hogy a másik csak szívatni akarja. általában azok az emberek gondolkodnak így, akik maguk is szeretnek másokat szívatni. és nem megoldásokon gondolkodnak, hanem azon, hogy lehetne a másiknak keresztbe tenni. nézz csak körül ezen az oldalon. részben milyen agresszív válaszokat adnak emberek.

ha képes vagyok másokat elfogadni, ha tisztában vagyok az értékeimmel, akkor sokkal nyugodtabb vagyok.

Legyél békében saját magaddal!

A legjobban az zavar engem másokban, amit magamban utálok, elutasítok, nem akarok elfogadni. Vagy másképpen, de mindenképpen erős érzelmekkel viszonyulok az adott tulajdonsághoz. Pl. lehetek rá irigy is.

Konkrét példán keresztül egyszerűbb bemutatni.

Állok egy hosszú sorban. Órák óta. Ideges vagyok, mennem kellene, de nem tudtam elvégezni a dolgomat, ki kell várnom. Tulajdonképpen csak kérdezni szeretnék valamit. Erre valaki sorban állás nélkül leszólít egy elhaladó ügyintézőt, két szóban megkérdezi amit akart, meghallgatja a választ és megy tovább a dolgára. Ettől én halálosan felháborodok.

Mi történt velem ilyenkor? Rájöttem, hogy milyen hülye voltam, hiszen ezt én is megtehettem volna. Ezt beismerni nagyon fájna. Sokkal "jobb" a másik embert okolni, hiszen akkor én megmaradhatok a magam mércéje szerint "jó"-nak, és Ő lesz a "rossz". (Tiszta egoizmus.)

Na most, ha jóban vagyok magammal, jobban ismerem önmagamat, akkor is csinálok hülyeségeket, viszont tudni fogom, hogy ez vagy az a tulajdonságom ilyen, és ezt elfogadom magamban. (Pl. nem vagyok túl jó a saját érdekeim érvényesítésében az ügyintézésben.) Akkor nem kell ezt a tényt elkendőznöm saját magam elől, hiszen már tisztában vagyok vele, már megszoktam, megbarátkoztam vele. Így nem idegesít fel, ha más jobb ebben vagy abban.

Tehát ismerd meg önmagadat, barátkozz meg a tulajdonságaiddal, és akkor nem kell elfojtanod őket magadban, nem kell elkendőznöd magad előtt a valódi természetedet. Minden nevelési próbálkozás és külső presszió kelt ilyen elfojtásokat. Ezeknek egy része szükséges rossz, mert a sok egymás mellett élő ember különböző érdekei szükségszerűen ütköznek olykor egymással és ilyenkor is fenn kell tartani a békés megoldás lehetőségét, nem eshetünk egymásnak, hiába jön ilyen utasítás az alsóbb (állati) rétegekből. ;)

Viszont az elfojtásaink 99%-a szükségtelen. Senkinek semmi konkrét baja nem lenne, ha eldobnánk őket. Pl. hol ér engem konkrét hátrány, ha a szomszédom homokos? Vagy ha meztelenül járkál az utcán? Vagy melegen és habosan szereti a sört? Vagy más a vallása? És sorolhatnám estig. Mégis van egy pár kollektív neurózis, amiben az egész világ szenved és mi, mivel erősen szeretünk tartozni csoportokhoz, elhisszük, hogy amit a csoport kialakított véleményt, az a jó.

Van erre egy híres kísérlet. Majmok ketrecében belógattak egy banánt fölülről. A ketrecben voltak ládák. Ha több ládát egymásra raknak a majmok, elérik a banánt. Csakhogy a ketrec aljában elektromos drótok futnak és ha egy majom egymásra rak két ládát, a kísérlet felügyelője elektromos impulzust indít a többi majmok talpába, ami nem veszélyes mértékű ugyan, de nagyon kellemetlen. A majmok okosak, hamar átlátják az összefüggést, és jól megverik azokat, akik megpróbálnak egymásara rakni ládákat.

Ez a kiinduló állapot. Most jön az érdekes rész. Bejön egy új majom. A kísérletvezető kikapcsolja az áramot, nincs már megtorlás a ládapakolásért. Erről a régi majmok mit sem sejtenek, amint az új majom megpróbálná elérni a banánt a ládák egymásra pakolásával, jól megverik. Ezt a "leckét" az új majom megtanulja. Szép sorban lecserélik az összes majmot a ketrecben. Már egy olyan sincs, aki emlékezne az áramütésre a talpában. Mindenki csak arra emlékszik, hogy aki ládákat pakol, azt jól meg kell verni. És minden új majmot, aki megpróbálja, megvernek. Ilyenek vagyunk mi is, a mi kollektív neurózisaink ugyanígy működnek. Legyen szó vallásról, hétköznapi hiedelmekről, előítéletekről, bármiről. Kicsit nehéz ezzel szembesülni, tudom. ;)