Valami nincs velem rendben? Mit tegyek?

Próbálj meg változtatni, ha így nem jó neked (márpedig nem jó). És a legfontosabb, hogy légy pozitív! Próbálj meg pozitívan gondolkodni, egy idő után már erőlködnöd sem kell majd, hogy így gondolkodj. És légy vidám, ha belül nem is ezt érzed. Próbáld meg! Persze nem kell mindig, mint a tejbetök vigyorogni. De ne légy negatív és próbáld meg az osztálytársakkal az összhangot megtalálni. És ne veszítsd el az egyéniséged!

Engem is mindig bántottak és csúfoltak, 2 évig minden nap kisírtam a szemem, aztán középsuliban minden megváltozott. Senki sem szólt be azért, hogy duci vagyok, voltak nálam kövérebbek is, akik úgy öltöztek, hogy még a hájuk is kifolyt a nadrágból, mégis bírta őket mindenki, mert jófejek és vidámak voltak. Énis vidám vagyok, így szívesen barátkoznak velem :)

Kiskoromban engem is sokan csúfoltak, mert alacsony voltam, elég szegény volt a családom és falun laktunk. Folyton megkaptam, hogy csóró paraszt törpe vagyok, meg ilyenek, de visszagondolva nekem már inkább vicces, mint fájó, hogy mennyire szánalmasak voltak az osztálytársaim... :)

Középiskolás koromban is pont ilyen voltam, nem voltak barátaim az osztályomban, a sulin belül is alig, a családommal nem volt olyan jó kapcsolatom, mint egy átlagos gyereknek, nem tudtam, mi akarok lenni, ha elvégzem a gimit, teljesen kilátástalannak tűnt az életem. Én is gondolkodtam öngyilkosságon, de pont azért nem tettem meg, amiért te sem.

Aztán nagy nehezen átvászeltem a középiskolát, és főiskolára kerültem. Ott szereztem meg életem első igazi barátait, régebben mindig irigyeltem az osztálytársaimat, akik egymás mellett ültek (páratlanul voltunk, és persze épp nekem nem volt padtársam soha) és sutyorogtak óra alatt, itt a főiskolán már nekem is van lehetőségem az évfolyamtársaimmal beszélgetni óra alatt :) Mivel kollégista vagyok, ritkán lehetek itthon, és ezért sokkal több mondanivalóm van a szüleimnek, mint mikor itthon laktam, többet beszélgetek velük, javulta kapcsolatunk. Az osztálytalálkozót pedig alig vártam, pedig nem voltam soha túl jóban egyik osztálytársammal sem, mégis nagyon jól éreztem magam, mindenkivel sokkal jobban el tudtam beszélgetni, mint gimiben.

Hát, szerintem ezzel nem sokat segítettem, de lásd, nem vagy egyedül :)

Kérj segitséget!

Bátran.

A szüleidtől vagy barátodtól vagy szekembertől.

Sokat tudnak segíteni.

Ezen az állapoton változtass az a lényeg!!