SEGITENETEK?! :D TANACSOT SZERETNEK KERNI! (LENT)

Szerintem kezd ott, hogy elsajátítod és gyakorlod a helyesírás szabályait. Többek között kisbetűt használsz ott, ahol kisbetűt kell használni, nagybetűt ott, ahol nagybetűt kell használni. Az ékezetekről és vesszőkről már nem is beszélve.

Persze ha magadnak írod, akkor nyugodtan úgy írhatsz, ahogy akarsz, ebben az esetben viszont teljesen mindegy, hogyan kezded el, úgyis tudod, mit van a történetben.

Rendben az ékezeteket ebben az esetben elnézem. A kis- és nagybetűket viszont nem, hiszen tudsz váltani a kettő között, ahogy az a kérdésben is látszik, hiszen csupa nagybetűvel írtad ki. A vesszők hiányát sem nézem el. A dupla kérdőjelet sem nézem el.

De hogy adjak releváns választ is: Érdemes felütni néhány olyan könyvet, ami hasonló jellegű írást tartalmaz, mint a tied. Nem mindegy ugye, hogy egy regényről van szó, egy tankkönyvről, vagy egy szakkönyvről. Ha irodalmi jellegű a mű, mondjuk egy regény, akkor sem mindegy, hogy egyes szám, harmadik személyből írod meg a történetet, vagy egyes szám első személyből, bár ez utóbbira kevesebb példa van, inkább novellákra lehet jellemzőbb.

Mondjuk egy regény esetén lehet filozófiai felvezetés is. Nekem nagyon tetszett Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyvének ( ***** ) kezdete – első két fejezete –, illetve az is, hogy a regényben meg-megszakítja a történetet, és közbevet egy-egy gondolatot, ami kitekint a történetből. Pl. a könyv közepén elkezdi leírni, hogy mi inspirálta a regény megírására, honnan mintázta az egyik szereplőt. Aztán szintén érdekes ebben a könyvben, hogy a könyv közepén egyszer csak elkezd beszélni egy teljesen ismeretlen szereplőről, mintha egy új regényt kezdene írni, persze aztán összekapcsolódik a két történet, de elsőként olvasva nagyon meglepő fordulat.

Amúgy ő is úgy kezdi a történetet – 3. fejezet –, hogy egyből belevág a közepébe, bár kicsit a saját szemszögéből átvezetve: „Évek óta gondolok Tomásra, de csak az iménti töprengés fényében pillantottam meg tisztán és világosan. Láttam őt, amint lakása ablakánál áll, nézi az udvar túloldalán magasodó bérház falát, és nem tudja, mitévő legyen. Terezával talán három hete, egy cseh kisvárosban találkozott először. Alig két órát töltöttek együtt. A lány kikísérte az állomásra, és megvárta,amíg felszáll a vonatra…”

Magának a történetnek a menetéből ismerjük meg az egyik, majd a másik szereplőt. Egyszerűen csak találni kell egy viszonylag kevésbé eseménydús, de mégis csak fontos pillanatot, ahonnan a történet el tud indulni, és ami alkalmas a szereplők illetve a szituáció bemutatására.

Aztán lehet úgy is kezdeni, hogy elsőként bemutatod a szereplőket és csak később indítod el a történetet. Kicsit szárazabb indítás, de van rá példa. Pl. a Gyűrűk ura is kb. így kezdődik. (Azért kb., mert a szereplők bemutatása is a történeten belüli fiktív könyvre utal.)

Általában ez a két módszer van, illetve ezek valamilyen szintű keveréke, aszerint, hogy mennyire részletes a szereplő bemutatása, egy oldalt, egy bekezdést, vagy egy sort szánva rá. Persze vannak kreatív, egyedi megoldások, de ezek pont azért szépek, mert egyediek, így hiba lenne őket lemásolni. Pl. a Galaxis útikalauz stopposoknak – a könyv egészének stílusához híven – egy kis fricskával indít, igaz még az előszóban, de ez valahogy nem is igazi előszó. Pl. ott ez áll: „…Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy Rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől fogva a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová. Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezésről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett. Ez a történet nem a leányról szól. Ez a történet a szörnyen ostoba katasztrófáról és egynémely következményéről szól…”

Kreatív, hiszen elkezd egy történetet, ami aztán le is zárul, és kiderül, hogy egy egészen más történet veszi kezdetét.