Mit tennél, ha kamasz gyereked beismerné neked, hogy a saját neméhez vonzódik?

Én azokon kívül, hogyy megpróbálnám elfogadni, segíteni őt, (mint ahogyan sokan írták), nekem azt hiszem az első feladatom:

Jó pár kört futni a férjemmel, hogy Ő elfogadja valahogy...

Azt hiszem, ha végre a fiam venné a bátorságot, hogy elmondja, nem örülne az apja reakciójának, talán még jobban meg is ijedne, ezt próbálnám meg elsőként megtenni.

Utána beszélgetnék vele, ha előtte érdekelték a lányok, lehet, hogy tényleg valami lelki trauma, és ez tényleg orvosolható (sokan lehet lepontoznak emiatt), de ha "született" meleg, szerintem - mivelhogy az anyja leszek - valahol biztos sejteni fogom már jóval azelőtt, hogy elmondaná...

énis megverném és nem értem h mér van minden ilyen válasz eltüntetve, mi van veletek emberek, mér fogadjátok el a világ romlásást, az Isten elötti gusztustalanságot??

Hogyan lehet ezt elfogadni, nincsene hagyományaitok , múltatok, vallásotok???kúltúrátok?? hova jut ez a világ ilyen emberekkel?

Először biztosan azt hinném, hogy csak ugrat. Aztán biztosan arra gondolnék, hogy hol rontottam el. Aztán valószínüleg rájönnék, hogy én nem hibáztam, és ő sem semmiben, egyszerüen ő ilyen.

Aztán felmerülne bennem a csalódottság, de csak mert saját, vérszerinti unokám nem lesz:(

De én őt is, és a barátnőjét/barátját el, és befogadnám. Ha őt választotta magának, akkor hozzá tartozik, így hozzám is.

Nekem lányom van, sokszor gondoltam erre, hogy ha majd eljut ebbe a korszakba, és erre jön rá, hogy a lányokat szereti, mit csinálnék. Örülnék, hogy elmondta, így legalább nem lesznek kínos kérdések, félreértések.

Én szeretini fogom továbbra is a lányom, ha bevallja.

(Valószínűleg, ha fiam lenne, ugyanígy állnék hozzá.)

Ha egy anya anya,és egy szülő,igazi szülő,akkor sosem lenne

képes emiatt kitagadni,megverni a saját gyermekét,hiszen a gyilkosokhoz is járnak látogatni a saját szüleik a börtönbe.