Miért bocsátok meg magamnak mindig nehezen?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Sok mindentől függ. A nemed és a korod is befolyásolja (bár nem eget rengetően), meg persze a személyiséged.

Lehet, hogy csak az átlagnál nagyobb az önkritikád. Ebben az esetben, ne gondold, hogy egyedül vagy ezzel, mert sok ilyen ember van. Az ilyen emberekre jellemző a maximalizmus, a vágy, hogy minden helyzetben a legjobbat nyújtsák. Ha maximalista vagy, akkor ezzel semmi gond, törekedj mindig az általad ítélt tökéletesre, és meglátod idővel kevesebbet hibáztatod magad (hisz idővel javul majd a teljesítményed).

Viszont az is lehet, hogy a probléma önbizalomhiányból ered, esetleg egy olyan múltbéli hibádból, amit sosem bocsátsz meg magadnak.

Mint azt fentebb említettem, erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni úgy, hogy semmit nem tud rólad az ember... :\

Na innen már el lehet indulni. Mindabból amit írtál, a következőket gondolom:

Ha csak az eredeti kérdésre akarnék válaszolni, azt mondanám, hogy az önbizalomhiány az elsődleges oka annak, hogy nehezen bocsátsz meg magadnak. Azonban - mint a legtöbb dolog az emberi viselkedéssel kapcsolatban - ez nem ilyen egyszerű. Ráadásul mindent megnehezít, hogy nem bízol meg az emberekben - talán múltbéli csalódások miatt. Az pedig, hogy hazugságokba keveredsz, csak annyit jelent, hogy nem akarsz csalódást okozni magadnak/másoknak. Ez elég gyakori az önbizalomhiányos embereknél.

Most tértem rá a lényegre. Önbizalomhiány. Ez a gyökere a problémádnak. Az, hogy nem szereted magad nagy gond, de akaraterővel (ami a kellő elszántságból fakad) javítható. Az elszántságod megvan, hisz szavaiddal élve "Új, erősebb ember akarsz lenni!".

Szerintem a megoldás ott kezdődik, hogy sorra veszed a jó tulajdonságaidat, - ez dobhat az önbizalmadon - miközben szemmel tartod a rosszakat is - nem mint idegen, utálatos dolgokat. El kell fogadnod, hogy ez is TE vagy, és úgy kell ezekre a "rossz" dolgokra gondolni, mint javítani/csiszolni való apró szépséghibáidra.

Mint fentebb említettem, nagyban megnehezíti a dolgot a bizalmatlanságod más emberekkel szemben. Ezt most megmagyarázom:

Minél több olyan ember van az életedben, akinek a véleményében megbízol, annál több noszogatást kap az önbizalmad.

Egyszerűbben: tételezzük fel, hogy van egy barátod, akinek az őszinteségében biztos vagy, és ő azt mondja neked, hogy felesleges hibáztatnod magad (...) miatt, hisz nem is volt az olyan nagy hiba. Még ha nem is hiszed el hogy így van, azt elhiszed hogy ő így gondolja, és ha sokszor hallod ezt tőle, idővel magadévá tudod tenni a gondolatot.

Gondolom van(nak) valaki(k) a családodban, vagy a barátaid között, aki(k)ben megbízol. Légy velük minél többet és ez már önmagában is segíteni fog rajtad.

Összegzésképpen 4 lépés: 1. Fogadd el, hogy a hibáiddal EGYÜTT vagy te önmagad! 2. Gyűjtsd magad köré azokat, akikben megbízol (akkor is ha csak 1-2 ilyen ember van)! 3. Próbáld meg elhitetni magaddal, hogy hibáiddal együtt is szeretnek téged az emberek (még akkor is, ha te nem szereted magad)! 4. Ne add fel a reményt és idővel megszereted magad! ;)

ui.: Ne haragudj, ha sokat rizsáztam, de semmi fontosat nem akartam kihagyni, és nem tudtam, mi a kevésbé fontos... :S

uui.: Remélem többet segítettem, mint untattam. :)

Örülök hogy segíthettem. Sok sikert! :) ;)

(Ha beszélgetni szeretnél nyugodtan írhatsz privátot.)